Legyen az első Zoli beszámolója, mindenki kikeresheti és bemásolhatja a saját beszámolóit. Csak annyit kérek hogy a dátumot tegyétek már fel és a pontos helyszínt! A válaszokat, reakciókat a MIX, vagy a Talik rovatba tegyétek meg!

2009.08.21-22. Badacsonytördemic. A családom és az én számomra is egy élmény volt. Félve indultunk, hisz idegeneknek éreztük magunkat. Nagyot tévedtünk! Köszönjük a baráti fogadtatást. Igazán jó volt Veletek lenni arra a kis időre!
Még több ilyet!!
Mészi

Sziasztok, előkerültünk a szokásos évi nagy motorostúránkról Anyával. Idén Horvátország déli részét fedeztük fel, 12 nap közel 3000 km. Első nap Magyarországon, majd a második napon
Harkány felé mentünk ki, a Szerb határ mentén Sisak városon keresztül a Plitvicei tavakig. Megdöbbentő a rengeteg szétlőtt, elhagyott ház, a szegénység látványa az úton. Ezzel szemben a tavak és a nemzeti park, a kemping nemcsak mint természeti adottság gyönyörű, hanem mint turisztikai szolgáltatás is európai szintű. Innen Senj-be mentünk, ami elvileg kb. 100 km a tavaktól, de a GPS jóvoltából sikerült egy olyan "rövidítésbe" keveredni, ami egy 30 km-es szakaszon murvás földútként egy nagyobb, felszedetlen aknamezőn vezetett keresztül. Az erdőben 10-15 méterenként tábla, hogy ne térj le a földútról. Senj-ben csak egyet aludtunk, tavaly már felfedetük a várost, másnap Trogirig kanyarogtunk, végig a tengerparton. Nem akarom, hogy csorogjon a nyálatok, de a gumi teljes futófelülete pormentesre kopott. A lábtartó csak azért nem ért le, mert a dobozok addigra elkoptak volna :)
Trogir gyönyörű mediterán óvárosában nagyot sétáltunk este, másnap Split-be portyáztunk. Ha lehet a látványt fokozni, akkor ez a római kortól kezdődően újabb és újabb építészeti korok lenyomatát együtt bemutató óváros ezt nyújtotta. A következő etap Dubrovnikba vezetett, oda felé Ploce-ból komppal átmentünk Trpanj-ba, a Peljesac szigeten végiggurulva értük el a legdélibb Horvát várost. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezeket a városokat, példa értékű, ahogy a kimondottan szépen helyreállított műemlékeket bemutatják. (pl. tisztaság, udvariasság; mindenhol, mindenről számla, annyiról, amennyi a mindenhol megtalálható árlapokon fel van tüntetve; tiszta és ingyenes illemhelyek folyékony szappannal, papírtörölközövel...).
Ajánlani tudjuk a privát kempingeket, sokkal családiasabb hangulattal és olcsóbb árakkal várják az utazókat. Visszafelé egy menetben Senj-ig, Zadarban csak egy rövid megállóra maradt idő, talán majd máskor részletesen be tudjuk barangolni. Ez kemény nap volt, kb. 550 km szerpentin végig a tengerpertot követve, elég erős szélben, ami minden pillanaban máshonnan fújt, így vagy támasztotta a motort a kanyar elején, majd kifelé a kanyarból lenyomni igyekezett, vagy fordítva, esetenként össza-vissza, ahogy kavargott a sziklák között. Másnap pihenő Senjben. Az utolsó előtti napon visszajöttunk Szigetvárig és ma érkeztünk haza. Nagyon szép és tanulságos út volt. Gondunk az autósokkal csak a Magyar szakaszokon volt, de ehhez már szokva vagyunk. A tengerparton rengeteg robogó van, kicsik és nagyok is, de inkább Olasz gyártmányok, régi 250-es Maját csak egyet láttunk, 400-ast néhányat, Burgmant talán többet. A túristák által látogatott helyek nagyon rendben vannak, de, ha elhagyod a frekventált helyeket, még láthatóak a háború nyomai. Teszek fel néhány képet a galériába, és igyekszem átolvasni az itthon történteket a fórumban.

Kékestető kéktúra! Szép volt megvolt de ezt látni kell kb 700 motor én ott voltam:)

Ma megejtettük a MOTaMOT alapítvány álltal szervezett "KÉK-túra" nevű, minden elhunyt motoros emlékére rendezett túrát.
Szombaton 11óra előtt találkoztunk Maxis barátainkkal, akik már javában bújtak az egyik Atlantic motorterében mivel a gép fújta a vizet pedíg nem is gőzös. Sikerült ideiglenesen megoldani a problémát így csatlakoztunk a szép számmal gyülekező megemlékező társasághoz. Legalább 700-an jöttünk össze, de nagytestű robogóval csak a Maxisok, és mi hárman képviseltettük magunkat, úgyhogy jövőre tényleg jó lenne egységesen megjelenni, mert voltak olyan motoros klubbok akik szépen egységesen álltak fel. Így ha jól számoltam összesen 7 nagytestű robogó jelent meg, ezen kívül egy 400-as Burgit láttam.

Pontban délben rendőrségi felvezetéssel indult a konvoj Kékestetőre. Rendezetten, de cseppet sem halkan tettük meg az utat. A legnagyobb hanggal talán akkor voltunk, mikor a Mátrafüred és Mátraháza közötti szakaszon elhaladtunk egy gyermeküket gyászoló, mementó mellett álló idősödő házaspár mellett. Ott szólt minden ami a dudákon, és a csövön kifért. Sírva integettek. Ha a gyermekük élne, biztosan közöttünk motorozna.

Kékestetőn egy nagyon szép, kerek műsorral emlékeztek meg a MOTaMOT-osok, csak elismerően lehet róluk nyilatkozni. A megemlékezés után az emlékműnél koszorúzás volt, majd mindenki saját tempójában hazafelé vette az irányt.

Köszönöm Juhász Bélának, Gyurmának és Erikának, Mecsusznak és Zsuzsinak, hogy mélóképpen képviselték a Yamaha Majsety Clubot a rendezvényen. Jövőre meg kéne jelennünk sokkal komolyabban, mert a nagytestű robogók elvesznek a motorok között!
Pedig itt vagyunk mi is! Jövőre Veletek ugyanitt!!!!!

"KÉK" túra 2009 08 29
Nem vagyok a fogalmazás mestere,de azért megpróbálom leírni a kétnapos Kirándulásunk momentumait!
2009 08 28:kényelmes tempóban elindultunk Gyöngyösre,ahol a megbeszéltek szerint találkozunk Tamással. Mivel ez volt Majám első igazi nagy útja,kicsit aggodtam hogy lesz-e gond vele!? Ezért biztos ami biztos alapon 3 megállót iktattam be,ezzel is kímélve a gépet.No meg persze dohányosok vagyunk,tehát cigiszünet is kell
Alig több mint 3 óra alatt megérkeztünk Gyöngyösre,ahol találkoztunk Tamással,kedves feleségével,és nem utolsó sorban Bélával akiben szintén egy nagyon szinpatikus embert ismerhettem meg. Tamás javaslatára a Mátrán keresztül célba vettük Eger válosát,Hiszen ott foglaltunk szállást. Még soha nem motoroztam ezen az útvonalon,és meg kell hogy mondjam maradandó élmény volt nekem,és nejemnek is Útközben megnéztük a Siroki várat is. Nagyon szép látvány!Itt Veszprém megyében is vannak hegyvidékes tájak,de a Mártának a nyomába sem léphet! Azok a szerpentinek fantasztikusak!!!
Miután megérkeztünk Egerbe,elfoglaltuk a szállást.Lepakoltuk a motyót,gyors zuhanyzás,némi élelmiszer vásárlása másnapra,stb...
Tamásék meghívtak minket a lakásukba,vacsira egy isteni finom lángosra Ezután a szépasszony vőlgy meglátogatása,és finom borok kortyolgatása,majd a város néhány nevezetességeinek megtekintésével lezártuk a pénteki napot
Szombat:
Találkozás Eger OMV kútnál,ahol újabb clubtagot ismerhettünk meg Gyurma személyében,aki szintén a párjával érkezett.
Elindultunk Gyöngyösre.Útközben meghízott a kis csapat további 4-5 motorral,így vágtáztunk be a célállomásra,ahol találkoztunk Bélával és a maxisokkal.
Megindító látvány volt,mikor megérkezett a Budapestről indult "különitmény"(kb.150-200 moci egyszerre)
12:00-kor megindultunk Kékestetőre. Kb.7-800 motor,rendőri felvezetéssel. Az első sorban egy csajszi,aki Pécsről érkezett 50cmm-es robogóval hogy Ő is leróhassa tiszteletét az elhunyt motorosoknak!
Fent a "csúcson" eszméletlen szép a kilátás! Jó alaposan megnéztünk mindent,és nagyon jókat beszélgettünk. Mindent összevéve csúcs szuper kirándulásban volt részünk!!!
A közelgő rosszidőre való tekintettel búcsút vettünk egymástól,és hazafelé vettük az irányt.Viszonylag szerencsésen megúsztuk,mert csak Budapest vége,és az Érdi lehajtó között kaptunk egy kis esőt. Persze elötte azért megfogtuk mi is az M3-on felborult munkagép okozta elterelést. Cirka 3/4 órás kitérő után visszatértünk az autópályára,és go home!
18:00-ra szerencsésen hazaértünk.Kellemesen elfáradtunk! A hátsó felünk most kezdi visszanyerni az eredeti formáját.(kockásra ültük)
A végeredmény: 2 nap alatt 600km.,(ami leginkább Asszonykámat viselte meg,hisz Ő még "kezdő" a motorozásban) és egy nagyon szép, élménydús kirándulás.Ebben nagyon nagy szerepe volt Tamásnak,és kedves családjának!!! Köszönjük szépen!!!
Igyekeztem mindent leírni,ha valami fontos kimaradt, elnézést!
Tamás! Az én gépelési "tehetségemmel" képzelheted hogy mennyi ideig tartott mindezt leirni!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHH

Őszi egri találkozó 2009.09.26-27.
Elsőnek Zsokéék futottak be, amin nem kicsit lepődtem meg. A kisfejszét köszörültem a garázsban (amit SatyPapa az első suhintás után félretett és elővette az Orosz többrészes túlélőkészletébe tartozó rozsdásodásra igencsak hajlamos fejsze kinézetű vasdarabját) mikor megcsörrent a telefon, hogy:
- No, itt vagyunk a Botaxnál, de hol a fogadóbizottság?! Hát bizony a fogadóbizottság kicsit el volt úszva, de azért sikerült levadászni a kicsit később érkező SatyaPapát és Erikát, akik csak a Mátrán keresztül jöttek a kanyarok miatt. A hétvége legnagyobb vesztese SatyaPapa volt, aki a motort kénytelen-kelletlen félre kellett tegye a csapat minden tagja kedvéért, amit nem lehet eléggé kihangsúlyozni és megköszönni. De legalább kocsival kanyargott egy kicsit, ha motorral nem is tehette!
Szóval irány a Botax, tűzrakás, (fejszém eldobása : - Mi ez a szar?! – kérdő mondat kíséretében) majd főzés beindítása. A nap részleteit a videón megnézhetitek, magáért beszél. Akik már voltak ilyen találkozón, azok a részletekkel is tisztában vannak, nincs mit mesélni még róla, no meg nem is illik. Az maradt ki hogy sajnos Talicskásék, Majamanék, és Imrusss sajnos még az éjszaka folyamán (kb 22. órakor) elindultak hazafelé, mert a másnapi programjuk kötött volt. Akik maradtunk, jól szórakoztunk!
Vasárnap 10 óra felé felbandáztunk anyósomékhoz a kislányommal, majd nekivágtunk a Bükknek. Szép az út és már jó is, javítják még ugyan, de a Heves megye tábláig már kész, és föntről is dolgoznak Lillafüred felől. Lillán elváltunk Topitól, Passattól és Tytitől. Nagyon jó, hogy Ők is velünk jöttek, én nem is reménykedtem benne.
Itt bevetettük magunkat a Bükk sűrűjébe, nem tudom elmesélni. Csodálatos látvány, egyik oldalról a hegyek, másikról a szakadékok. Elmondhatatlan, félelmetes és felemelő a táj. Ahol kilátni a fák között, valami csodálatos látványban részesül az ember. Átmentünk Mályinkán keresztül Szilvásváradra, majd Bükkmogyorósd felé föl Ózdig. Innen vissza Pétervására felé majd le a 24-es főútra és be a Mátrába. Parádon a Pannónia parkban pihenő, majd a hegyi szakasz következett. Átkarikáztunk Mátrafüreden és Gyöngyösön váltunk el a Társulattól.

Nagyon jó két nap volt, nagyon szép időjárással. Még egyszer köszönet a Szakácsoknak, akik feláldozták idejüket erre a délutánra, (legközelebb is ugyanez legyen a menü, mert nekem nagyon ízlett) és mindenkinek aki el tudott jönni! Külön köszönet a Maxirobogósoknak, Vivcynek, Zitának, Zsokénak és Attila der Hunnak aki igencsak emelte a délután fényét, igazából nem is esteledett be, csak mikor Ők elindultak… Főleg Attila miatt persze, mint látható…

Szóval csak egy baj van ezekkel a bulikkal, mégpedig hogy egyszer véget érnek. De hogy a tavalyi jelszót idézzem: Halál a húsvéti nyúlra!

Jelentem a mai gurulás 10 óra körüli találkozóval kezdödött a Florián térnél.Satyapapa, és satyamama kocsival, Grísa, és Moncsi szintén kocsival, és nagy meglepire Blade is eljött, hogy lássuk egymást, de gurizni nem tudott jönni. Botos Gyuszi, és felesége, Edit beválalták a motorozás velem együtt. A túra egy kis erdei sétával folytatodott valahol Solymár környékén, innen irány a Kopár csárda ahol jót kajáltunk, beszélgettünk, kb 1/2 3-kor mindenki amerre lát. Röviden ennyi a mai Pilisi guriról.

Üdv. Mindenkinek ! Nagyon jó volt a gurulás , csak kicsit fázós , utána még kimentünk Leányfalura , ahol hétágra sütött a nap és kellemes meleg volt / főleg az ablakból nézve /.

Köszönöm a pest-és környéke motoros különitményének hogy Grisa felvezetésével álmos kis lakhelyemet ma délután lerohanta.Bár kint ülve a kapu elött már tudtam hogy látogatóim lesznek,de erre a létszámra nem voltam felkészülve (BÁR ÓRIÁSI öröm volt számomra))A majesty áradat áthömpölygött a településen,a tyukok és ebek reszketve bujtak óljaikba,pláne mikor Orpink szokásos és nélkülözhetetlen hang arzenálja beleharsant a délutánba.A mindig vidám és beszédes társaság hamar belezökkent megszokott ritmusába melyet kis feleségem ( satyamamma ) néha egy egy Egri bulit tartalmazo DVD lemeze szakitott meg,Melyet nagy szeretettel készitettünk el.Mikor is Zsolt&Zsuzsi korgó gyomra átszürödött a zsivajon ,e kedves kis banda hip-hop elporzott udvarombol.Alig másfél óra alatt a viszhangok is elcsendesedtek.A Bodri Kutya elöjött az ólbol, a macska is lejött a fárol és nyugodtan befalta a délelött fogott egeret.
Nagyon Köszönjük hogy eljöttetek.
Satyapapa&Satyamama

Így a holtszezonban jól esik olvasgatni a különböző motoros túrákról a beszámolókat. Sok érdekes, képes leírást láttam a motorostura.hu oldalon.
Addig olvasgattuk, mint ihletet kaptunk megírni az Adria túráink fényképes beszámolóját, az első résszel (2008-as túra) készen vagyok, itt láthatjátok:

Robogóval az Adriára...

A túra teljes hossza 1832 km volt, a fogyasztás emlékeim szerint 3.2-3.4 körül volt. Indulás előtt az egyébként is esedékes olajcserén és a kissé kopott első gumi cseréjén kívül mást nem csináltunk, kora és km óra állása ellenére kiváló állapotban volt a kiscsikó. Olajfogyasztása gyakorlatilag annyival volt több, mint máskor, hogy a felső nívóról az alsóra általában 3000 alatt fogyott, ezen a túrán 2000 alatt jutott ide. Később hazai viszonyban visszaállt az olajfogyás, de itthon nincsenek is olyan emelkedők, meg hozzá 30 fokos hőmérséklet. Természetesen a túrát Feleségemmel együtt teljesítettük és szerintem is lényeges, hogy legyen kommunikáció az utassal, mi tulajdonképpen végig kommentáljuk egymásnak a látnivalókat, ami azért is hasznos, mert én időnként lemaradok erről-arról.

Elkészült a második Adria túra beszámolója is, itt található:

Robogóval az Adriára II...

Kedves jó időre váró motoros társak! Az év elején már történt egy két gurulással egybekötött élmény veletek. Van akinek pozitív, sajnos van olyan is akinek nem. A mai nap nem volt sem túra, sem találkozó, még is úgy gondoltam hogy ebbe a topikba jegyzem le az eseményeket. A reggelünk úgy indult hogy Satyapapát és Satyamamát láttuk alma vásárlás közben, kis városuk elején. Mi, Moncsimmal őrült integetésbe kezdtünk, de Papiéknál még szemmel láthatóan erősen reggel volt. ( ezt Én 1 találkozásnak jegyzem. De csak ma.) A nap derekán ( még verőfényes nap sütésben) Botos Gyula és Hites társa Editke látogattak meg minket a majájukon. Majd tőlünk búcsúzva Tom testvérékhez indultak, enyhe hó szállingózás közepette. Pár óra elteltével, az M0 autóúton haladtunk kocsival, amikor a szemközti sávok egyikében Botos Snow Bike Gyulát és Botos Benzintyúk Editkét láttuk motoron hóembernek öltözve.( irgalmatlan erős havazás közepette) Még az autók is fokozott figyelemmel és kellő lassúsággal haladtak, hát még szegény Gyulánk. A kék színű motoros cuccukból semmi nem látszott, csak vakító fehérség és a sisakok plexijén egy egy kesztyű törlő nyom. Majd nem sokra rá, telefonon hív régi barátom ( GSX-R Attila) hogy látott egy őrült motoros párost a 0 son, majával, a szakadó hóesésben. Amikor le írtam neki hogy mik a motor és személyzete ismertető jegyei, hát dobott egy hátast. Apám, te az összes majestyst ismered? Kedves Gyula és Edit, a mai teljesítményetekért, és a higgadt meg fontolt vezetésért, meg a be vállalásért a zsír új gumikkal, emelem kalapom előttetek. Régen még ónos esőben is húztam a vasnak, ma már + 10 fok alatt nem ülnék rá. Remélem hogy 2010 december 01. -ig csak motorozásra erősen alkalmas időjárással áld meg minket az ég.

© satyapapa írta!

Egész jó lett a mai sz.miklosi tali kb 15-en voltunk.Idö klasz,3 órát dumcsiztunk.A Hagyba Tomi,kipufogója embertelenül jó.Protektor szaggató.
Megismertük Huricant és a kedves párját.A Talicskás, nem ünnepélyes keretek közt kiosztotta sapkákat.Köszönet neki ,és mindenki másnak akik ezt megoldották.
Az ujj elnök tizteletére ittunk egy nagyot,,,,,volna de ezt majd bepotoljuk.
Ettünk egy kis palacsintát. Satyamama alkotta a vézna társaságnak.
Örültünk egymásnak,és kár hogy másoknak nem volt alkalmuk eljönni.De potoljuk majd.

Fecóval mi is egy majdnem jót gurultunk!
Találkoztunk Orpival és kedves nejével!
Majdnem elcsaltuk Orpit Dombóvárra, sebaj, majd legközelebb! Minden rendben volt, ettünk, ittunk, nem bánkódtunk!
A szél az rettenetesen nagy volt, a motorom /Gold/ ereje meg rettenetesen kicsi volt.
Hazaértünk, jó volt!
Legközelebb Majával megyek!

Nincs mivel kiegészítenem, színes napunk volt!Műszaki hiba nélkül jobb lett volna , de hát így alakult.Külön örültem , hogy Orpival találkoztunk!!

Üdv:Mindenkinek!
Nagyon örülünk,hogy sok motoros társat megismerhettünk sz.miklósi találkozón.Nagyon szimpatikus volt mindenki,bármit kérdezhettünk,odaadással válaszoltak.Nemis tudtuk elképzelni,hogy egy ilyen jól összefort csapatba fogunk bekerülni.Külön megköszönöm Talicskásnak a fenmaradó sapkát,amit nekünk adott.Persze majd nemtudom kivel kell eggyeztetni,hogy hova küldjük a sapesz árát.
Reméljük sikerülni fog nekünk is elmenni Gelsére hiszen egy nagyon jó klub talinak igérkezik.Ha időnk engedi és a majánkal nem lesz addig semmi gond akkor ott a helyünk.Mégegyszer nagyon örülünk mindenkinek!További jó hétvégét,szép időt!Balesetmentes gurulást!!!üdv:huricanék

Gelsét híányolom!!!!!!!!!

Fecó-Te nem voltál ott?????

A legnagyobb örömömre talán már hagyománnyá váló szezonkezdő összejövetelünkről ha már nekem kell írnom akkor talán a tanulságokra helyezném a hangsúlyt. A legnagyobb ellenségünk az idő volt . A társaság a városban fegyelmezetten, balesetmentesen és nagyon dekoratívan motorozott amit ezúttal is megköszönök. A teljes programot nincs értelme felsorolni, inkább dióhéjban a javítanivalókat. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a program közzétételére betartására. Mindenkinek írásban kézben, a szervező telefonszámával... A kezdéskor hangsúlyosan kihirdetni, ettől eltérés , saját progi, a szervező tudtával értesítésével. Más általános javítanivalót nem is tudnék kiemelni, mert úgy éreztem a társaság jól érezte magát, és nagyon élveztük az együtt motorozást. Ezúton köszönöm még egyszer a részvételt, és ígérem jövőre még élvezetesebb gördülékenyebb lesz a szezonkezdő hétvége.
Bátorítanék mindenkit a saját régiójában ha már 2-3 mocival összejöttök és csak egy órát guruljatok valamerre … Nagyon jó program.
Gyúrunk Egerre! Feco!

Yamaha Majesty Clubtalálkozó Debrecen – Vekeri tó 2010. május 22.

Kicsit késve indultunk Egerből, ennek következtében kicsit későn is értünk le a vekeri tóhoz, amit Guszti talált fel a csapat számára, mivel Tiszafüredet kis híján vitte a víz.
A csapat még (mint később kiderült) korántsem volt teljes, Imrusss nagyban főzött olyan beállással (beüléssel) amit én még nem láttam soha senkitől). Kényelmesen elhelyezkedett egy kempingszékben és onnan figyelte mi történik a bográcsban. Itt jegyzem meg, Lackó, nem kellett bele semmi, nagyon jól sikerült a pörkölt, mindenki szedett minyima kétszer. A lurkókat kivéve, mert Nekik nem nagyon jutott idejük ezekre a dolgokra. Guszti is ott sündörgött a „konyhában” és kivételesen nem tett tönkre semmit, mondjuk nagyon oda is figyeltek rá. Nem ok nélkül, majd Ő elmeséli hogyan is kell felgyújtani egy konyhát, meccsnézés közben… Én most találkoztam első alkalommal Samával, illetve az előbb említett urak feleségeivel. Mivel déltájban futottunk be, a pörkölt el is készült hamarosan. Már a tálaláson törtük a fejünket, mikor roppant ismerős, mit ismerős, ijesztő (nagykállói emlékek hajajjjjj…) hangra figyeltünk fel. Egyből mondtam is, ez, Orpi szirénája! S láss csodát, mit csodát, a két vagány pesti betyárt, Orpi mint rangidős és Lacus mint kergetős (Orpit kergette lefele hogy haladjon jobban) álltak a parkoló bejáratában. Elébük szaladtunk (mintha örülnénk, bár titkon mindenki azt számolgatta elég lesz-e a pörkölt?!), és üdvözöltük a két meglepetés manust, akik jó 130-as tempót nyomtak Gödöllőtől Debrecenig, az autópályán, az életüket is elunva. Azért aki pályázott már motorral, az tudja, ez felér egy kisebb hőstettel, de mindenképpen nemes cselekedetre vall részükről. Mindjárt ki is ütötték a nyeregből Viktort, mint legtávolabbról jövőt, aki „csak” 120 km-t motorozott. A mi 150 km-ünk nem számít, az autó nem pálya egy motoros találkozón.
Nos, az így teljessé vált csapat a kellő hátba veregetés és ismerkedés, bemutatkozás után letelepedett és alaposan bekajált. Itt kell megjegyeznem, hogy Imrusss nagyszerű szakács, remekelt a mai napon. Emésztés után fényképnézegetés, gépmustra, beszélgetés, majd szomorúkép készítés következett. Ezt felteszem a galériámba, de nem ma és nem holnap, mert sűrűn mennem kell dolgozni. Ezt már valóban szomorú „kép” követte, mert Viktornak indulnia kellett, és a „Gyúrunk Egerre!” felkiáltásokkal búcsút intettünk neki.
Nem sokkal később Orpi és Lacus is szedelőzködtek, elég messze kellett még motorozni. Bizony ezen a hétvégén igen nagy szerencse, hogy nem ázott el senki közülünk, bár kicsit később még dörgött is a fejünk fölött az ég, de eső nem esett.
Mivel kissé megcsappan a társaság letelepedtünk egy asztalhoz, ahonnan kisvártatva az ifjú népek kirángatták Imrussst és Gusztit, akiknek el kellett menniük csónakázni. Nos, Ők voltak a súly kérem, mert evezni az aprónépek eveztek, ahogy elnéztem, igen becsületesen.
Miután visszatértek, mivel az idő már 18 óra felé járt, mi is szedelőzködtünk. Könnyes búcsú, integetés és tűzz haza…

Nagyon jól sikerült a keleti régió kihelyezett őzpörköltözéssel egybekötött találkozója, elismerésem a szervezésért, és az árvízhelyzet okozta nehézségek elhárításáért. Minden nagyon patent volt, csak remélni merem, hogy a jól sikerült gelsei és debreceni talik után, Eger sem marad szégyenben!

Köszönet a rengeteg szervezésért Gusztinak és Imrussnak, az asszonyoknak hogy mindezt elviselik és mindenkinek aki emelte a rendezvény fényét a megjelenésével!

Fel, Egerbe!

Szerencsésen hazaértünk a mai soltvadkerti Korona cukrászda látogatásról, a végén hazaútban Százhalombatta és érd között pár csep esőt kaptunk, illetve a cukiban a fenséges sütik és fagyik élvezete közben észrevettünk, hogy kint egy kisebb záporeső, jéggel elvonult a motorjaink fölött, de mi is, és ők is megúszták Köszi még egyszer Gelilackónak, hogy megmutatta nekünk ez a paradicsomi helyet, megérte elgurulni odáig, és még az idő és az út is kellemes volt, nem beszélve kis csapatunkról! Aki nem jött sajnálhatja, felteszünk hamarosan pár képet, hogy fogalmatak legyen erről a csodaországról Soltvadkerten :) Zsuzsi és Zsolt

Már megint lemaradtam !! (mint a gruppi sexről is)Ha viszont nagyon jól éreztétek magatokat, akkor gratula, és sárga irigység a részemről.Sajnos az időjárás nem hagy pihenni, elöntött, meg viharvert házakat,ingóságokat számolgatok kedvenc multim megbízásából.(nem írom le a nevét,mert belép még a fórumba is...)Vagy meggazdagszom most, vagy beledöglök a melóba.No ez csak ilyen Tiborcos panasz lett volna,de sok képet rakjatok fel a taliról.Zsolt,Zsuzsi ! Az új moci bevállt? Azt produkálja, ami várható volt tőle(jobban mene, kényelmesebb,vagy szélvédetebb, jobban pakolható?.A kérdés komoly,mert ebben is irigy vagyok)

No mi meg szomszéddal hazaértünk rendben, némi kipuff biznisz után.Végre lehetett egyet motorozni.Várjuk Egert.Nincs is már oly soká.

sany2 válasz a mix-ben

Ez a Soltvadkert valóban olyan csúcs hely?
Én eddig mindig csak a Goldosoktól hallottam róla, de ha már a Majások is oda járnak, akkor egyszer ezt nekünk is meg kell látogatnunk!
Egészségetekre!

Nagyon jo hely,isteni finom a sutemenyuk,meg a latvanya is szep.Az arak is fura modon normalisak.Ja es lattunk par goldot.

"Túra" : Dunaföldvár- Dunaújváros 2010 06. 01.

Az úgy kezdődött, hogy szeretek esőben motorozni. Az esőruha és a pinlock megszünteti a leggyakoribb és legkelemetlenebb nehézségeket. Ami bonusz ilyenkor (számomra) az a Star wars csatajeleneteit felidéző kegyetlen, esztelen és teljes össze-visszaságban történő lövöldözés a két fél között, amelyet jelen esetben egyik oldalról a szélvédőről és a szellőző nyílásról leszakadó esőcseppek a másik oldalról a ruháról leváló és a turbulencia miatt a szélvédőt és a műszerfalat támadó esőcseppek okoznak. Fantasztikus! Na jó nem színes de akkor is!
A "túra" folytatásban döntő szerepet játszott, hogy munkába kell indulni.
Semmi gond: Na jó kicsit fúj. (ez volt az első hiba) Ruha föl. Félcipő elég, eső csizma nem kell (ez a második hiba), van idom a Maján.
Indulás. Minden rendben, ahogy számítottam sehol senki, nulla forgalom, a Maja mint egy hajó (motorcsónak, jet-ski, stb.) hasította az úton álló(folyó) vizet csak úgy dobogott az idomon a felverődő víz. Na mindjárt kiérek a városból és kezdődhet a csatajelenet. De nem! Innentől nem a terv szerint haladt a "túra". Ugyanis a "kis" szél elég komoly volt. NAGYON KOMOLY. Ráadásul oldalról, így a star wars csatajelenetét elfújta a szél. És a félcipőmet és bokámat is eláztatta az eső. (oldal támadás, ha jól tudom nem volt a star warsban). Végig vitorláztam az utat, szép kitérőket téve a sávomban. Jobbos kanyar balra döntött motorral.(Azért ez nagyon ott volt) Még jó, hogy nem volt forgalom csak szemből, szép vízfüggönyt húzva maguk után. Ill. ekkor néztem a visszapillnatóba: hatalmas kocsisor mögöttem (szerencsére türelmesek voltak). Még javában, fogakat összeszorítva dacoltam az elemekkel amikor erős hiányérzetem támadt: nem csatoltam be a bukót! Ilyen hülyeséget, sosem jártam még így! Kezdtem szarul érezni magam! Útközben egy CB500-as jött szembe, örültem neki, hogy nem egyedül vagyok ilyen eszetlen.
Rájöttem: ez bizony nem motorozásra való idő!
Azért szerencsésen megérkeztem és így már könnyedén megírhattam kis "túra" beszámolómat. Ezután már csak a vissza út vár rám!
Jobb utat mindenkinek!

Mai nap egy nem tervezett de annál sikeresebb kis régiós tali sikeredett.
Javszerral kezdtünk

Gulyáspartival folytattuk:

Aztán gyúrtunk Egerre!!:

A vége érzékeny búcsú! Jól éreztük magunkat:

Hazértünk rendben a Talma féle robogó népszerüsítő programrol.
Mi már 6 tol gyülekeztünk a város ligetben,igy elötte némi szót is tudtunk egymással váltani és nem utolso sorban megismertük Bringaspart valamit akik még eddig nem találkoztak a Bertalan Tibivel azok most vele is lekezelhettek.
7 kor begurultunk a hősök terére itt már volt egy pár robogos meg már Talma is itt volt, dedikálgatta a motorokat sisakokat.:)
Majd egy kis robogo favorizálo beszéd után közös gurulás az andrásy úton aztán vissza a hősök terére.
Ami a legvicceseb volt hogy az egész arrol kellet volna szoljon hogy ez alatt kis gurulás alatt is megprobáljuk a robogozást népszerüsíteni , na ehhez képest nem maradhatott el egy-két speed gépes marhavagányvagyok arc akik gyakorlatilag végig durrogatták és tiltásig huzott gázzal közlekedtek ,Na ennyit megint a motorosok népszerüsitésésröl és elfogadtatásáról.
Tőlünk a 5 en voltunk a maxisoktol is kb 5-6 an lehettek .
Kicsit nagyobb részvételre számitottam főleg tőlünk azért vagyunk elég sokan pest és környékiek,ha nem is a Talma vagy a banzáj miatt , ha másért nem is egy kezezésre a klubtagokkal -ahogy M.zoli is tette a szolgálati kocsijábol kiugorva vagy Kis Robi a melóbol lógva- mindenképpen megérte volna........ Ez van.

Viszont Bertalan Tibi szóba elegyedett az Rtl klubos motortesztelő kollégával aki a kakucsringen egy ingyenes vezetés technikai tréningen nyujt majd neki segítséget a állapotából kifolyólag esetlegeseen adodó nehézségek leküzdésében hogy biztonságosabban tudja kezelni a motort .Ez nagyon nemes és jó gezstus:):)

És a végére még egy kép AMÁLKÁRÓL és új LOVASÁRÓL
:):)

Vajon ki találjátok ki az ???
Folytatás a Mixben:):)

hősök tere

gurulunk talmával

Ugye jó volt Tibikém...

Csak legyen még több.

Na azért ott vagyunk

Azért a mi clubmatricánk nivósabb!:)
Az viszont igaz,hogy nincs kettő cicababánk de majd lesz!:)

Majd Rainbow-t Diát kinevezzük

Na Egerről senki nem akar írni!
Akkor részemről egy teljesen objektív beszámolónak sem mondható szösszenet.
Az idő haladtával a "kőbevésett" talik egyre hangulatosabbak, amit a nem éppen ideális időjárás sem tud már befolyásolni. A nem ismert arcok beilleszkedése elfogadása teljes siker!Nem többen vagyunk Velük hanem annyival jobbak, színesebbek is!A pénteki érkezés sok száz kilométere sem tudta az arcokról lemosni a vidámságot, ami időnként harsány nevetésbe csapott.(és most finomítottam)Azért nevetésben nem versenyezhetünk Györe Tibivel aki sajnos felhőszakadással és ráadásul defektel kűzködött, és sajna nagyon nagyon éjjel érkezett, de mi hősiesen megvártuk. Volt aki az alvást bukósisakkal,ki kipufogóval fűszerezte ki-ki ízlés szerint.
A túra során minden éven levonjuk a tanulságokat, és bár új javítanivalók jelentkeznek, de fegyelmezett balesetmentes kört futottunk.Talán így is van rendjén mert mindig találunk csiszolnivalót.Részemről a "szabad" délutánt a hétvége egyik legkellemesebb részének könyvelem, mert a bogácsi víz a jó társasággal párosítva...Kiderült az ország különböző részeiből jött embereknek rengeteg megbeszélnivalója van, és ha nem kellett volna sietnünk az esti klubgyűlésre talán még most is ott beszélgetünk. A világot nem váltottuk meg de közelébe jártunk!! A résztvevőknek külön köszönöm a kellemes társaságot.
Az estét megzavarni igyekvő focistákat Tomi aztán profi módon leszerelte, a végére elsimult minden.
Az estébe még egy sikeres pizzaátadás is belefért ami után hajnalig dumcsipartit tartottunk. A vasárnapi progit lerövidítette a cudar időjárás,de kedvünket nem szegte. Zsolt balesete sajnálatos, (jobbulást neki) és ez is csak erősíti az aranyszabályt "A motorozást csak tanulni lehet megtanulni nem".

Kis szösszenet a mai Bpest-Kecskemét-Soltvadkert gurulásról.Bpestről Talicskás,Majamann,TopJoe+lánya nekivágtunk Kecskemét felé. Itt már várt minket Károlyunk,elkalauzolt minket a belvárosba,megnéztük a Fő tér nevezetességeit,( szép város )meghallgattuk a szép harangjátékot majd útrakeltünk ímmáron négy motorral Soltvadkertre a cukrászdába. Kóstoltunk,ki sütit ki fagyit. ( Mondjuk Taliga annyit evett, hogy a rendelést követően az eladó mondta neki, hogy a maradékot majd vigye vissza és becsomagolja neki. Nem igen volt mit.Fért bele rendesen ) Ezután irány Kecskemét, tankolás,könnyes búcsú Karcsitól és irány Bp. Nulláson kis beszélgetés,kv-val ( + dondó és szarvasbogár,valamint millió szúnyog, amúgy köszi a kv-t Talicskás )aztán mindenki indult haza. Esőről annyit, hogy nagyon kevés volt,nem volt értelme beöltözni,csak mutatta magát az eső. Kis napsütés azért kellett volna, de fázni nem fáztunk,meg nem áztunk,nagyon jót gurultunk.
Lányom jól vizsgázott ekkora távon,( kb.400 km össz) kibirta,de holnap biztos fájni fog a se..e. Ő akarta, én elvittem,szokni kell. Köszi fiúk,jó volt a mai nap.

Akinek kell DVD az Egri taliról,kérem jelezze.Nem számitógépes másolat hanem rendes,asztali iróval.Marha jó minöség.
Jelenleg Lacusnak,Gelilacának,Grisának és nekem (eredeti)van

Na a Budapesti kis találkozó meg volt,kellemes idö volt és a társaság is.Én nekem csak a Gelilaci volt ismerős ,de jól fogadtak a többiek is.Örülök hogy megismerhettem őket.Jót beszélgettünk majd felmentünk a Citadellára szétnézni.A tömeget nem vártuk meg hanem elmentünk fagyizni ,Egy rövid beszélgetés után mindenki hazafelé vette az irányt.Remélem még sikerül majd együtt gurulnunk és akkor még többen leszünk.Örülök hogy megismerhettem azokat akik ott voltak.
üdv:Gábor

ott voltunk

Igen,és büszke vagyok rá,és a csapatársakra is akik ott voltak.Amálka 1.35-és 1.39.-között látható kb.négy másodpercre,és nagyon örülök hogy egyáltalán bekerülhetett ebbe az összeállításba...

A szemesi strandolás nagyon jól sikerült!A nap hét ágra sütött, a strand kitűnő olyan amilyennek vártuk.Balesetmentesen hazaértünk.

Hurrááá, meg volt kakucs, köszönöm hogy ott lehettem veletek, nagyon jó volt már csak azért a bő 20 perc körözésért is, igazi élmény volt. Mégmégmég.

Kakucsring 2010.07.17. Egümotors Weekend

Magányosan indultam és úgy is érkeztem a szép nagy Magyar Alföldön (legalább Petőfinek szép) keresztül. Nem voltam az úttól elragadtatva, az utolsó 27 km-től meg főleg nem, nem tudtam 50-től többet menni a burkolat egyenetlensége miatt. A pályázás ilyen unalmas még, ráadásul mindez egyedül...
Kakucson ZSolték már lenn voltak, baráti üdvözlés, beszélgetés, KV (csak Talicskás miatt) hideg söröcske, hideg üdítő, majd napozás. Miközben üldögéltünk a kantiban, befutott Viktor, Dodi, majd kicsit később Ács Csabi. Jöttek Zsokéék, kis Zsokéval az élen (eszméletlen jól néz ki a fickó, tiszta hurka, imádni való!), majd Tibi, GeliLacó és Mosquitó is. Tjuri és Zénóka ZSolttal a zászlót lengették, terelték a fiatalokat, ismét láthattunk néhány igazán tehetséges fiatalt akik mellesleg kicsik is, mégis eszméletlen jót alakítanak.
Folyamatosan ment a beszélgetés, eszmecsere, a mutogatás. A fórumon ez elég nehézkes, itt megoldottuk könnyedén. A hangokról nem is beszélve...
Eljött a lehetőség hogy a sport robogókhoz képest igen lomha maxik is a pályára mehessenek. Bertalan Tibi is bevállalta a pályát és nem hozott szégyent a csapatra, nagyon elegánsan motorozott végig.
A hőség ellenére én nagyon jól éreztem magam, az hogy viszonylag kevesen voltunk nem volt hátrány, bár nekem személy szerint mindenki hiányzott aki nem tudott, vagy nem akart jönni. Valóban nagyon meleg volt, én elfogyasztottam 1,5 liter citromos ásványvizet, 3 dl sört, 2X1,5l colót, 2x2 dl zöldalmás jégkását és délelött 10 órától csak itthon, Egerben kellett elmennem pöpizni 19. órakor. Szóval a hátamon jött ki a rengeteg nedű... De nagyon jó volt!

Üdvözlet Mindenkinek!

Örömmel számolok be róla,hogy ma kiváló időben nagyon jót motoroztunk barátaimmal,Botos Gyulával és kedves Nejével Edittel,Satyapapával és nem utolsósorban Mecsusz barátunkkal és barátnőjével Katával.

Útvonalunk Dobogókő,Esztergom,Párkány,Szob,Budapest volt.
Nagyon jót beszélgettünk,gondoltunk Rátok is,remélem mindenkinek jól telt a hétvégéje.Ízelítőül 1 darab fotó Dobogókőről.

Sziasztok!
Természetesen mi is szerencsésen haza értünk! Esztergomból egy kis "Üvegtigris"kitérővel Kenesére, és onnan haza Várpalotára.
Kata üzeni hogy rendkívül jól érezte magát a társaságotokban, és szeretne minél többször részt venni veletek hasonló programokon! Természetesen ez rajtam nem fog múlni!!
Orpi! Elmondtam Katának amit beszéltünk, És arra a megállapításra jutottunk, hogy ebben a kérdésben mi hárman tutira egyetértünk!!!!
Ja és megkaptam a képeket! Hálás köszönet érte!!

Jelentem a citadella gurulás nagyon jó társaságban és hangulatban szigethalmon egy kellemes közös hekk vacsorával ért véget ( csak hogy legyen esemény is, a benzinkuton elfektettem a mocit ) de semmi pánik karc mentesek vagyunk én meg már ütődöttebb nem leszek.A lényeg hogy megint nagyon jót gurultunk rengeteg motorossal.KÖSZÖNÖM!

Én is köszönöm a kalandot, csapat szuper jó volt, várom a következőt

Én is rendben hazaértem,köszönöm mindenkinek a kellemes délutánt.Megint jó volt veletek gurulni, beszélgetni!

A mai nap folyamán mi is gurigáztunk egyet Juhász Béla barátommal és a helyi kis, már majdnem Majesty Club-os csapattal. Nem kis szervezkedés után Laci barátom kellő körültekintéssel beszerelte a frissen beszerzett Silver Wing 600-as motorjába a navigáció elektronikáját és nekiindultunk a 24-es főúton Mátraházára. (Míg mi Egerben tollászkodtunk, Béla simán leért ide, sőt Katám és én ki is próbáltuk a CX 500-as Hondáját, a szokásos letörölhetetlen mosollyal az arcomon...) Pihenés képpen
Mátraházán belángosoztunk, KV-ztunk, palacsintáztunk mindeközben jót beszélgettünk. Utánna legurultunk Gyöngyösre, itt egy jót fagyiztunk, majd ki-ki haza vette az irányt.
Fáin volt...

2010 08.07. Citadella

Mi is itthon! Köszönjük a mai napi programot! Jó volta gurulás,társaság és finom volt a hekk is!!

A mai délután képekben.

Nos-igaz hogy kevesen voltunk a mai Pilisi gurin ( Tyti,Sirmoon, burgiék,no és én)de nagyon jó volt,hiszen még a a hátsó tároló dobozból is folyt a sör (a burgibol)
Fellmentünk dobogó köre egy kis sétára.
Majd mikor elfogyot a sétálni való kedvünk,akkor lecsurogtunk a kopárcsárdába és ettünk egy isteni jót.Szenzácios idö volt,söt tulmeleg,igy a hegyekben a bátrabbak,egy szál szörös kézzel döntögették a vasat a kanyarokban.Sajna nem mindenki jött ell akire még számitottunk,vártunk is rájuk a Floriánnál,majdnem délig.(telefonálni se tudtunk,mert csak csörgöt)).Nekem jól megfájdult a hátsóm mert a farzsebembe maradt az egyik kulcsom,és ragyásra tépte a valagam,(nemtudtam mia franc olyan kényelmetlen.)
Rmélem azért mindenkinek jól telt a szombat....

Az a baj hogy nem a torkodon folyt le a sör ,hanem az aszfaltra!
De azért nagyon jó volt, a kaja legalább olyan jó mint a társaság.

Nagyon jó túra volt, legközelebb 2 adag gombát rendelek, hazaértem üres lett a hűtő :)
Köszönöm azoknak akik jelenlétükkel emelték a nap fényét :)

Tibi úgy eltűnt az Árpád hídnál hogy kondenzcsík se látszott utána.

Szerencsésen hazaértem, köszönöm mindenkinek a kellemes délutánt.Ugyan kevesen voltunk,de jól éreztük magunkat.Kitünő idő,jó kaja,szép táj,stb,stb...

Engem már a csárdánál elhagytatok :)

Te biztosan megálltál tankolni mi meg csurogtunk tovább.Az Árpád híd után megálltam, elszívtam egy cigit, Gáborék sehol, Te elhúztál mellettem, ugyhogy elindultam haza.Jó éjt mindenkinek!

Bocs hogy nem álltam meg, ha tudom megállok még 1 cigire

Ezek a dohányosok!!!!!!!!

3 lételemünk van, Benzin gőz, a cigi füst és a szmog :)

Harangodi motoros nap képei! Szuper volt ez is! :)

JElentem megérkeztünk Lacussal 19.00 ra itthon voltunk jól tudtunk jönni :)
Nagyon jól éreztük magunkat ha tehetjük jövőre is megyünk a távolság ellenére is megéri lemenni odáig :) nagyon jó a hangulat a feeling minden :)
Zsoltnak külön köszönet az ezeréves s sólyomért:) És tényleg igaz hogy felejts el mindent amit eddig motrozásról gondoltál:)
Holnap írok egy baszámolót:) ma már se agyam se erőm:)

Frexio köszi a gyors képmegosztást:) ahogy lesz időm rakom fel a kisvideókat az ezer éves sólyom tesztröl:)

Nagyon szívesen, és Mi is várjuk a további képeket, videókat!

Most nem sokat fotóztam,inkább élveztem a társaságotokat! Nagykálló,Harangod

Köszi a képeket, Laca!

Nagykállói motoros talákozó :

Reggel 5-kor vettünk irányt szigetszentmiklosról az M3-son Nagykálló felé és az autópálya monotóniája után már fél 9 re ott is voltunk a megbeszélt nagykállói Mol kúton, szépen lassan befutott mindenki aki jelezte részvételi szándékát.
A találkozón nagyjábol 4-500 motor vett részt akik a minden résztvevőnek ingyen járó reggeli után /isteni hurka kolbász/ elindultak a helységben végig dübörögni.Mondanom sem kell minden kapuban kint voltak a nénikéktől kezdve a pár éves gyerekekig mindenki.:)
visszatérve különbözö programok vették kezdetét/lassusági verseny kressz teszt stb stb / mi pedig végre a kipróbáltuk a ezer éves sólymot:)Semmi köze a motrozáshoz:):)totáli érzéki csalódás mikor bármi olyat próbálsz csinálni mint a jol megszokott motrozásod közben:):) De inkább próbálja ki mindenki maga:)
Az ebéd -mely szintén minden résztvevő ingyen járandósága volt- elfogyasztása után kicsi ejtőzéskéépen traccsparti vette kezdetét a klubtagok között.
Lacussal mi fél 4 felé indultunk haza majd csodával határos módon porszárazon esőmentesen haza is értünk 7 órára.
Ha tehetem és jövőre is lesz ez atlálkozó biztosan elmegyek nagyon jó volt a hangulat / kivéve a konferáló nénit azt le kellene cserélni :):) /
Az egész rendezvényben az tecett a legjobban, hogy az nem a haszon szerzésről szólt hanem arról hogy igenis próbáljuk meg a motorosokat még jobban közösségbe kovácsolni.
Itt pesten és környékén ez elképzelhetelen lenne ilyesféle nem hogy rendezvény de még kezdeményezés is. Pedig az országnak a szegényebb feléről beszélünk.
Egy szónak is 100 vége jó volt,szép volt,jövőre veletek ugyanitt:):) Aki teheti jöjjön el :) Megéri

Sajnálom,hogy ide nem tudtam elgurulni..:(

Üdv. Mindenkinek !
Tegnap szerencsésen megérkeztünk motorunk első hosszú túrájáról / 1331 km / Ausztriából .
Lachtal volt a bázis 1690 m magasan és innen kirándultunk Klagenfurtba és a Wörthersee körül. Oda felé a legmeredekebb hágókon mentünk / a gps ajánlása szerint / , mert nem akartunk pályázni. Csomagokkal / 37 literes oldaltáskákkal , 46 literes hátsó dobozzal + az évek súlyát hurcoló utassal / terhelve is teljesítette a távot . Visszafelé az autópályát választottuk , amit nem bántunk meg , kivéve a 10,2 km hosszú alagutat , amit végig 100-al kellett megtenni . Izgalomnak annyi , hogy az út közepén volt egy mély nyom , ami kis híján neki repített az oldalfalnak.
Szerény véleményem szerint 400-as alatt csak Burgerland a sípálya eszetekbe ne jusson .

Pár kép a Kállói buliról/felvonulásról: LINK

Erdélyi túra 2010. 08. 19-20-21-22.

Első nap, Eger – Debrecen – Berettyóújfalu – Nagyvárad (Oradea)
Terveink szerint szerettünk volna minél hamarabb elindulni. A debreceni virágkarnevál miatt az egész túrát előrébb is hoztuk egy fél nappal. Mondván, ha Nagyváradig lejutunk, onnan már csak egy ugrás Kolozsvár. Nem teljesen így alakult…
A csomagok összepakolása nem kis feladat, aki NŐKKEL motorozik, ezzel tisztában is van. Lehet bár egy köbméter raktér, tuti megtelik. De ha csak az ülés alja van, érdekes módon az is elégnek bizonyul. Szóval nagyon érdemes átgondolni mit is pakolunk be, ez természetesen személyre szabott, és sem gondolom így, utólag sem hogy akár egy darabot is feleslegesen vittünk volna, de olyan holmik voltak nálunk amire nem volt szükség. Tegyem hozzá, az időjárás végig a lehető leg ideálisabb volt, sem eső, sem a hőguta nem kerülgetett minket.

Délután 18 órakor csörgettem meg Gusztit (aki ekkorra már erősen aggódott) hogy indulunk, végre. Legurultunk a sztrádán Debrecen legutolsó kihajtójáig, ahol már igen jól esett felemelni a hátsónkat az ülésről. Guszti átnavigált minket Berettyóújfaluig, ahol már Sama is várta kis csapatunkat. Elhibáztuk, hogy a Lidl parkolójában álltunk meg a szemben lévő benzinkút helyett, ezzel eldobtunk legalább fél órát, az indulás pillanatában érkező lelkes motoros lelkületű tűzoltó csapatról nem is beszélve. Közel 1,5 órát dekkoltunk Berettyóújfalun, közben Levente barátunk Nagyváradon már az éhhalál küszöbén állt, mert minket strázsált a város határában. Alapos dumaparty után végre áteveztünk a benzinkútra, megtankoltunk és irány a határátkelő, majd búcsú önkéntes felvezetőinktől. Hamar beértünk Nagyváradra, Levente már várt (éhen halva) és elvitt minket a szálláshelyre. Nemes gesztussal felajánlotta, hogy a motorokat vigyük fel hozzá, (alig 3km) ne az utcán parkoljunk, jobb helyük lesz a garázsban, nála. Kicsit (nagyon) meglepődtünk mikor az egyik mellékutcába fordulva olyan kavicsos görgetegen találtuk magunkat, amin idehaza eszünkbe sem jutna motorozni. Mint később kiderült, Levente nem véletlenül nem értette ódzkodásunkat az út burkolatát illetően, ez a helyi viszonyokat figyelembe véve még igenis jó burkolatnak volt tekinthető. Motorokat leparkoltuk, minket meg Levi visszavitt kocsival a szállásra, ahol megvacsiztunk és már rohantunk is aludni.

Második nap: Nagyvárad - Kolozsvár (Cluj-Napoca) (gondoltuk mi!)
Lazára terveztük a második napot de ez nagyon nem jött be… Ahogy mi gondoltuk, az az lett volna, hogy 9 óra körül kis városnézés, majd irány Kolozsvár. A szálláshely pont útba esett volna, majd délután már úgy terveztük, hogy bemegyünk Kolozsvárra és ott nézelődünk. Ezzel szemben Levente ragaszkodott hozzá, hogy menjünk fel hozzájuk és Náluk reggelizzünk meg. Elfogadtuk a meghívást, de pechünkre, míg Levi lejött értünk és visszamentünk a motorokért, addigra egy lelkes közműépítő csapat keresztbe ásta az utat és integettek, hogy csak nyugodtan menjünk körbe, mert itt nem jutunk át. A bökkenő az volt, hogy nem volt más út… Komoly feladat volt míg eljutottunk a motorokhoz, Levi nagyon ideges is volt emiatt. Kifele jövet voltak kutyák, terepmotorozás mezőn, fűben, földúton (mit nem adtunk volna ezért az útért este!!!) vagyis átmentünk komoly kalandtúrába. De megoldottuk. Felpakoltuk a motorokat, felvettük az utasokat és csak visszamentünk Leventéékhez, mert már készült a remek kávé, miegymás. Az idő meg úgy elment, hogy közel 11 órakor indultunk el Nagyváradról.
Az első megálló a Király-hágó volt. Mit mondjak. Nem lehet leírni, nem vagyok Vass Albert, meg sem próbálom. Érezni kell, látni kell, ott kell lenni. Mi ott voltunk. A következő megálló Hunyad városa volt, (Huedin) ahol megtankoltunk mert jó előre megbeszéltük, hogy mivel a terep teljesen ismeretlen, ha bárkinek félig van a tankja, akkor itatunk az ismeretlen terep miatt. Később ez nagyon jól is jött. Hunyadon eltértünk déli irányba, mert Berettyón a lelkes tűzoltók javasolták, hogy nézzük meg Béles (Belis) mellett a víztározót, itt is el van árasztva egy falu, alacsonyabb vízállásnál látszik is a templom tornya. Most nem látszott, de nagyon szép volt, amit láttunk. Este hét órakkor kerekedtünk fel, tudván hogy már alig 40 km van hátra Magyrlónáig (Lona De Sus) ahol már várnak ránk. Az volt a baj, hogy benéztünk egy kereszteződést. Alaposan megtárgyaltuk hogy jó felé megyünk, de mint kiderült, mégsem. Ahelyett hogy bő félórás motorozással eljutottunk volna Magyarlónára, két órás motorozással eljutottunk Albac-ba, a 75-ös főútra. Persze, kérdezhetitek, hogy nem vettük észre merre járunk? Hát nem. Maga a táj oly gyönyörű volt, hogy bár köpködtünk az út minősége miatt, de a látvány minden egyébről elterelte a figyelmünket. Út gyakorlatilag nem volt, az aszfalt helyett kavicsbányából való, alig összezúzott leszórt törmelékkel helyettesítették a burkolatot. De nagyon csalóka volt a dolog, mert néha bele-bele szaladtunk 2-3 km-es kitűnő minőségű szakaszokba. Egy szó mint száz, megszívtuk. De nagyon. Leérve Albacba szembesültünk a ténnyel, hogy még cirka 120 km van előttünk, persze éjjel a sötétben, hidegben, ki tudja milyen utakon. Nekiálltunk, de az ésszerűség határain belül húztam a motornak, el is jutottunk majdnem Buru-ig, ahol már majd lefagytunk a motorokról. Itt magunkra vettünk mindent ami létezett, még az esőruhákat is és GO tovább. Buruban eltértünk észak felé, akkor már persze a térkép alapos tanulmányozása közepette, és elsőre meg is találtuk a szállást, éjszaka közepén, 1/4 1-kor.
És itt ért minket a MEGLEPETÉS!
Jaskó Ilona, aki a szállást adta, ebben az éjszakai órában, három fogásos helyi gasztronómiai csodával fogadott minket, és persze egy kupica pálinkával. Nem győzte tömni belénk a finom falatokat, én személy szerint az alatt a két nap alatt 2,5 kilót szedtem magamra míg a szárnyai alatt étkeztem. De nem csak én…
Ő világosított fel minket, hogy olyan helyre tévedtünk, ahol az emberek még ugyan úgy élnek, mint 100 évvel ezelőtt és ott oly ritka a benzinmotoros jármű, mint a fehér holló. Motoros meg végképp nincs. Néztek is minket. Mindezek ellenére, mikor benne voltunk igen szidtunk mi mindent, amit csak hibáztathattunk, (magunkat is beleérve) de ha ez kimarad, szegényebbek lennénk. Nagyon nagy szerencsének tartom, hogy azt a bizonyos kereszteződést benéztük.

Harmadik nap, Torda (Turda) Sóbánya, Tordai hasadék
Későn keltünk…
Vagy inkább kora délben…
De muszáj volt pihenni...
10 órakor reggeli (vagy tízórai?) majd az előző napi megpróbáltatások után autópályán(!) Tordáig, ahol lementünk a nagyközönség előtt tavaly megnyitott sóbányába. Nem próbálkozok meg vele hogy képet tegyek bárhova, lehetetlen. Keresetek rá, itt egy link:
http://gypcs.atw.hu/Albumok/236/slides/08-Tordai%20sobanya.html
Ezt sem lehet igazán lefényképezni, mert az a hatalmas üreg a föld felszíne alatt, szinte elképzelhetetlen. Közel 4 órát töltöttünk lenn, lépcsőztünk összesen közel 900 falépcsőt és láttunk száz csodát. Lel kell menni, meg kell nézni, le kell ülni és csak bámulni hogy ilyen nincs, de mégis van…
Miután kijöttünk a 12-13 fokos hőmérsékletű föld alatti birodalomból, elmotoroztunk a helyi piacra, ahol szinte megállt az idő. Mint gyermekkoromban, Egerben 1975-ben. Fantasztikus és egyben félelmetes is. Újabb idő-utazás. No innen a hasadékhoz gyönyörködni, ahol letelepedtünk és óvatosan megkajáltunk, mert már tudtuk hogy Magyarlónán nem mindennapi vacsorában lesz részünk. Vissza az autópályára, a felhajtó körül kisebb kavarás, elég érdekesek a jelzőtáblák, de itt nem lepődnek meg rajta ha éppen a forgalommal szembe mentek. Arra van dolgod, csináld. Úgy tudod? Csináld úgy, csak ne gyere nekem! Valami ilyesmi az elv és mindenki megy, mint állat. Mentünk mi is vissza Lónára, megkajáltunk és begurigáztunk Kolozsvárra, mert azt már láttuk, nem marad idő semmire vasárnap, mert haza is kell érni valamikor.
Kicsit sétáltunk, szétnéztünk, majd későn este leültünk Lónán borozni, elfogyasztva a maradék egri vörösborunkat, nyugovóra tértünk.

Negyedik nap: Magyarlóna – Kolozsvár – Magyarlóna – Nagyvárad – Eger
Reggel összecsomagoltuk a holminkat a kiadós reggeli után, majd rendeztük a szállást. Begurultunk Kolozsvárra, (csak be kell menni a Mátyás templomba nem?) vettünk némi ajándékot a hazaiaknak, megnéztük futtában a várost és irány a benzinkút, motorok felpakolása és könnyes búcsú a háziaktól és irány haza.
Nagyváradon Levente már várt minket 7 akkor pizzával, (mit számított az a kis kavicsos út fölfelé már akkor, az átéltek után…) ami nálunk malomkeréknek számít. Úgy jól laktunk, mint a duda, nyeregbeszálltunk és repesztettünk egészen Debrecenig, ahol a város után az autópályára érve (mivel a nap lemenőben volt) beöltöztünk ismét. De itt már koránt sem volt olyan hideg, mint Erdélyben a Kis-havasokban, 1450 méter magasan.
Este 1/2 10-re futottunk be Egerbe.

Csodálatos élmény volt, semmivel nem pótolható. Nem csak a táj, hanem az Emberek!

Összegzés:
Megtett táv: 1070km
Átlagfogyasztás: YP-250 ~4 liter/100km 2 személlyel, 200 kg terheléssel.
Teljes költség üzemanyaggal, szállással, étkezéssel, ajándékokkal : 44’350 ft

Erdélyi túratapasztalatok.
Amire fel kell készülni:

Utak, mint nálunk, olyanok nincsenek. Ha letérek a főútról, már bármi jöhet, akár fél méteres gödör is, minden figyelmeztető tábla nélkül. Nehéz ezt elképzelni, aki járt arra, tudja mit beszélek.

Navigáció. Szintén az utakhoz tudnám hasonlítani. Levente barátom ugyan csodálkozott, hogy milyen programom van, Neki IGO-6 volt és jobbnak bizonyult, mint az én IGO-8-am. Aki jó térkép és település lista nélkül nekivág, az címeres ökör! A navi arra jó, hogy az útvonal adatokat rögzítse és kész. Ha jártál már arra, visszatalálj. Térkép az nagyon kell. Ha nincs nálunk, nagyon ott maradunk az már tuti. (mellékesen jegyzem meg, nálunk Levente térképe volt, Ő mondta, hogy vigyük magunkkal, nem baj az ha kéznél van! Nagyon igaza volt!!!)

Járművek, közlekedési morál: Nem kevés a 250 ccm, csak lassú. Mivel vannak olyan helyek ahol mások gyorsabbak, ott le kell húzódni. Ha ezt tudomásul veszem, semmi gond. Persze írhatom azt is, hogy kurva kevés a 21 lóerő, de mint látjátok, megjártuk oda-vissza. Én azt vettem észre, a Román ahol tud, megy. Nem nézi, Te mit csinálsz, Neki van egy elképzelése és meg is fogja valósítani. Ha én engedékeny vagyok, letúr, vagy jobb esetben kikerül. Ha belemenősen megyek, nagy ívben kerül ki. Nem volt egy atrocitás sem, pedig olyan határozottan mentem lakottban 50-el az út közepén, ahogy illik. Ők meg előztek jobbról is meg balról is (ott mondjuk út sem volt). A körforgalmakban való behajtáskor ott dekkoltam egy percet, aztán betoltam a motor elejét. Abban a pillanatban engedtek menni. Úgy vannak vele, mint a busz sofőrje. Aki fut az sportol, aki integet az búcsúzkodik, aki meg a megállóban áll, no az az utas! Itt is az a közlekedő, aki menni akar. Aki az út szélén nézelődik, az csak had nézelődjön. Ezt el kell tudni fogadni, no meg állandóan lesni a tükröket mert jönnek minden felől, fél méteren belül. Ha én arra várok hogy majd beenged valaki, még most is ott állok valahol az egyik kereszteződésben arra számítva hogy mindenki otthon marad… Szóval közlekedési morál az nincs, ellenben közlekednek keményen.

Tájékozódás. Segítőkészségben nem volt hiány, ha valaki nem tudott magyarul, odaintett valakit aki beszélte a nyelvet, mindig segítettek szó nélkül. Egyszer szóltak be Kolozsváron, Laciék videóztak menet közben és rájuk kiabáltak egy furgonból, hogy :
- Ha fénylépezni akarsz, állj meg! - De mentek 50-el, tehát nem tartották fel a forgalmat a mi szemszögünket alapul véve. De mint Talicskás is írta valahol, tudomásul kell venni hol mi a szokás, és alkalmazkodni illik!

Üzemanyag: Szóval ha fél tankig elért a mutató, tankolj ha nincs kellő helyismereted! Mi nem csalódtunk az üzemanyag minőségében, sem az árában. A kutakon sem éreztük hogy basztatnának, egy eset volt, sógorka, miután kifizette a cehhet, elkezdte venni a sisakot meg a kesztyűt és rá ordibáltak mögüle hogy ne itt öltözködjön már.

A szálláshely:
A Nagyváradi szállás címét nem tudom, tiszta rendezett volt, de közös fürdőszoba és WC a folyosón. Kétágyas szobák, de magyarul nem beszélnek, nagyon kell mutogatni. Ha valakit érdekel a cím, megkérdem Leventétől.

A Magyarlónán (Lona de sus) szálláson a Bálint Gazda vendégházban szálltunk meg, őszintén, meleg szívvel ajánlom mindenkinek aki Kolozsvárt és környékét veszi célba.
A szállásadónőnk Jaskó Ilona, a telefonszáma: +40/74/396-55-51
http://www.erdelyiutazas.hu/magyar/sz/magyarlona/balint-gazda-vendeghazak-446


Tök jó volt, nekem tetszett, megyek újra ez más biztos!

Kék-túra 2010.08.08. Gyöngyös – Kékestető – /minden elhunyt motoros emlékére állított emlékműig/

Mint írtam, Frici, akik a Kék becenévre hallgatott szintén esős úton vesztette életét.
Nekünk (többnyire) szerencsénk volt, aki velem jött Egerből, Csilla és Jutka, Mecsusz és Katája nem áztunk meg, bár egy alkalommal alaposan ránk ijesztett az eső komoly cseppek formájában. Fél 11-re értünk Gyöngyösre, kisvártatva megérkezett Fay Tity, majd a Maxis különítmény: Mosquitó, MZet és felesége, Grafikus és szintén felesége, valamint a legtávolabbi érkező, a bajai rendőr barátunk, akivel már tavaly is jót beszélgettem, de a nevét sajnos nem jegyeztem meg ezért itt nyilvánosan kérek elnézést! Átgurultunk a Tesco parkolóba, ahol már ott volt Juhász Béla és kisvártatva megérkezett Ács Csabi is. Így teljessé vált a robogós különítmény létszáma, akiket még 2 db Honda Deauville egészített ki Yager és barátja személyében. Így összeverődtünk 11 motorral 15-en, ebből nagytestű robogó összesen 7db volt.
Pontban délben rendőrségi felvezetéssel nekiindultunk Kékestetőnek, az emberek már készültek a felvonulásra, lassan sorfalat fognak állni mind Gyöngyösön, mind Mátrafüreden. Rendben fel is értünk, bár Mátraháza után már akkora volt helyenként a köd hogy 5 motorral előre nem is lehette látni szinte semmit.

Odafönt emlékműsor, kis megemlékezés, majd egy igen szívszorító lehetőség, aki akarta, bemondhatta azoknak a nevét, aki elveszített. Volt egy Nyíregyházai fiatalember, aki négy nevet mondott, könnyeivel küszködve, elfúló hangon. Nyugodtan állíthatom, szem nem maradt szárazon, mindenkit megérintett a megemlékezés eme pillanata.

Gyertya és mécses gyújtás után ki-ki hazafelé vette az irányt, de a Maxis csapat eljött Egerbe egy adag borért, illetve némi táplálékért. Mecsusz és Ács Csabi hazafelé vették az irányt, azért az út amit meg kellett még tenniük, nem volt kevés.

Köszönöm mind a rendezőknek a munkát amit erre a rendezvényre fordítottak és a résztvevőknek a megjelenést. Jövőre mindannyiótokkal ugyan itt!

A beszámolóm végére egy kérés:

Ha bárki közülünk feljut Kékestetőre és elmegy az Elhunyt Motorosok Emlékműve előtt, (ahol a szalagok csak szaporodni fognak,) ne rösteljen lehajolni, kiszedni a faleveleket, eldobni az elégett mécseseket és meggyújtani, amik nem égtek még el. Azt hiszem, ez a legkevesebb amit megtehetünk elhunyt motoros barátaink emlékére!

Sziasztok!
Túl vagyunk az idei "kék" túrán is!
Az Egerből hozott Medina vörösbor kortyolgatása közben írom ezt a pár sort!
Szerintem nagyon jól sikerült ez a mocizás is!
Pénteken Tamással motoroztunk egy keveset, szombaton pedig részt vettünk a "kék" túrán. Nagyon megható volt, és nagyon örülök hogy ismét részt vettünk ezen a megindító,és nemes eseményen.
Katám most volt először ezen a rendezvényen,és neki is nagyon tetszett!
19:00-kor szerencsésen haza értünk, és megúsztuk szárazon! Egy csepp eső nem volt,csak egy kicsit hideg szél fújt!
Száz szónak is egy a vége,... tökéletes hétvégénk volt! (Hú de finom ez a Medina!!!) Egészségetekre!

Kék Túra pár képben..

köszönjük mindenkinek hogy ott lehettünk idén is.
minden szervezőnek és segítőnek..

szikes

Kék - Túra 2010.08.28. Videó, a felvonulás.

http://www.youtube.com/watch?v=J-mOlZGWfQ4

Ma megjártuk Tiszafüredet, a MOTaMOT rendezésében tartott jótékonysági rendezvényen átadtuk az általatok összegyűjtött csomagokat és készpénzt.
16’000ft kerül részünkről Böjte Csabáék asztalára és rengeteg játék, cipő, ruha, élelmiszer, tisztítószer, könyv.

Nagyon meg szeretném köszönni mindazoknak, akiknek volt lehetősége adni ezeknek a gyermekeknek. Ígérem Nektek, beszámolok a folytatásról a helyszínen készült videó anyagot mindenki megkapja aki látni szeretné és a Déva 6 túráról is készül majd beszámoló, ami szintén elérhető lesz számotokra is. Lesz folytatása a dolognak, talán annyiban leszünk jobb helyzetben, hogy már most tudunk a jövőre rendezendő jótékonysági akcióról és lehetőség szerint hamarabb el tudjuk majd kezdeni a gyűjtést. A rövid idő ellenére is nagyon szép mennyiség jött össze, így mi is méltó módon képviseltetjük magunkat Torockón.

Az időjárás kegyeibe fogadott bennünket és nem áztunk meg, bár mi esőben indultunk és esőben is értünk haza, a keleti régió megúszta a napot szárazon.

Köszönet éa hála Nektek!

Mi szerencsésen haza érkeztünk! Nagyon jól éreztük magunkat! SatyaMama! köszönjük az isteni palacsintát!! Üdv mindenkinek!- Kata, Mecsusz

Orpi! Most megyek és behajtom a Katán a bors kúrát

Hajrá Mecsusz!! "Mindent bele...;)"

Sziasztok!Haza értünk mi is!Nagyon örülök mindenkinek akik el tudtak jönni,csodálatos volt egy jót motorozni.
Jó volt a Citadella gurulás jó nagy motor pukkanások voltak meg egy kis láng is,az alagutban.
Köszönöm mindenkinek ezt a szép napot!

Ha még lesz lehetőség és jó idő akkor irány Eger.

Szerencsésen hazaértem Én is,remélem mindenki hasonlóképpen békében hazaér!
Nagyon jó volt a mai nap,előzetesként csak annyit,hogy kb.20-22.-motorral vettünk részt a találkozón,videót igéretem ellenére csak a hét elejére tudok produkálni,mert kimaradt a képből egy holnapi családi program.
Mindenkinek kellemes hétvégét,jó utat!

Én is Itthon már
Szép kerek nap lett belőle :)

Külön köszönet azoknak akik nem voltak restek a "hideg" ellenére motorra ülni és több száz kilómétert lemotorzni egynapos rendezvényre, le a kalappal előttük :):)
Azonkivül új tagokat is sikerült megismerni személyesen egyszóval Tényleg köszönöm mindenkinek a részvételt amikor azt látom , hogy ennyi motrost sikerül egybe trombitálni egy nem túl ideális időben akkor azt gondolom megérte a szervezésbe energiát fektekni:):)
Bővebben holnap egy röpke kis beszámolót összedobok majd:)

Én is itthon!
Jó volt ez találka és közös gurulás!
Voltunk egy páran a cudar idő ellenére is!

Tibinek mielőbbi jobbulást!

Üdv a csapatnak! Mi is itthon, szerencsére szerencsésen...
A találkozó szerintem nagyon sikeres volt. Azt hiszem az ország Közepe névre valóban érdemes, hiszen ha a Budapest, Eger, Fehérgyarmat, Debrecen, Földes, Kondoros, Berhida, Veszprém, Sopron, Tatabánya, Albertirsa, útvonalat beírjátok a Guugli térképébe, nagyon szép képet kaptok.
Nagyon köszönöm a szervezést, a megjelenést mindenki részéről és nagyon remélem hogy jövőre ismét folytatjuk ezeket a hagyományszámba menő túrákat!

Hazaértem én is!Kicsit elbeszélgettünk Hurrikánnal,úgyhogy a fényszórót holnap elviszem Csigabigának.Mindenkinek mindent kőszőnők,szuper kis nap volt!

A résztvevők

Mieltőtt teljes egyetnemértésbe torkollna a dolog!

Üdv mindenkinek, csak most tudtam géphez ülni, én is köszönöm az élményt a lábam egyben van, kicsit fáj kicsit duzzadt kicsit kék de rendben,a motort is tudom tartani semmi gond ma is mentem vele, köszi fiuk, a barátnőm Gyöngyi nevében is.

Na én megint le maradtam a csoport képröl.