Azért a mi clubmatricánk nivósabb!:)
Az viszont igaz,hogy nincs kettő cicababánk de majd lesz!:)

Na azért ott vagyunk

Csak legyen még több.

Ugye jó volt Tibikém...

gurulunk talmával

hősök tere

És a végére még egy kép AMÁLKÁRÓL és új LOVASÁRÓL
:):)

Vajon ki találjátok ki az ???
Folytatás a Mixben:):)

Hazértünk rendben a Talma féle robogó népszerüsítő programrol.
Mi már 6 tol gyülekeztünk a város ligetben,igy elötte némi szót is tudtunk egymással váltani és nem utolso sorban megismertük Bringaspart valamit akik még eddig nem találkoztak a Bertalan Tibivel azok most vele is lekezelhettek.
7 kor begurultunk a hősök terére itt már volt egy pár robogos meg már Talma is itt volt, dedikálgatta a motorokat sisakokat.:)
Majd egy kis robogo favorizálo beszéd után közös gurulás az andrásy úton aztán vissza a hősök terére.
Ami a legvicceseb volt hogy az egész arrol kellet volna szoljon hogy ez alatt kis gurulás alatt is megprobáljuk a robogozást népszerüsíteni , na ehhez képest nem maradhatott el egy-két speed gépes marhavagányvagyok arc akik gyakorlatilag végig durrogatták és tiltásig huzott gázzal közlekedtek ,Na ennyit megint a motorosok népszerüsitésésröl és elfogadtatásáról.
Tőlünk a 5 en voltunk a maxisoktol is kb 5-6 an lehettek .
Kicsit nagyobb részvételre számitottam főleg tőlünk azért vagyunk elég sokan pest és környékiek,ha nem is a Talma vagy a banzáj miatt , ha másért nem is egy kezezésre a klubtagokkal -ahogy M.zoli is tette a szolgálati kocsijábol kiugorva vagy Kis Robi a melóbol lógva- mindenképpen megérte volna........ Ez van.

Viszont Bertalan Tibi szóba elegyedett az Rtl klubos motortesztelő kollégával aki a kakucsringen egy ingyenes vezetés technikai tréningen nyujt majd neki segítséget a állapotából kifolyólag esetlegeseen adodó nehézségek leküzdésében hogy biztonságosabban tudja kezelni a motort .Ez nagyon nemes és jó gezstus:):)

A vége érzékeny búcsú! Jól éreztük magunkat:

Aztán gyúrtunk Egerre!!:

Gulyáspartival folytattuk:

Mai nap egy nem tervezett de annál sikeresebb kis régiós tali sikeredett.
Javszerral kezdtünk

"Túra" : Dunaföldvár- Dunaújváros 2010 06. 01.

Az úgy kezdődött, hogy szeretek esőben motorozni. Az esőruha és a pinlock megszünteti a leggyakoribb és legkelemetlenebb nehézségeket. Ami bonusz ilyenkor (számomra) az a Star wars csatajeleneteit felidéző kegyetlen, esztelen és teljes össze-visszaságban történő lövöldözés a két fél között, amelyet jelen esetben egyik oldalról a szélvédőről és a szellőző nyílásról leszakadó esőcseppek a másik oldalról a ruháról leváló és a turbulencia miatt a szélvédőt és a műszerfalat támadó esőcseppek okoznak. Fantasztikus! Na jó nem színes de akkor is!
A "túra" folytatásban döntő szerepet játszott, hogy munkába kell indulni.
Semmi gond: Na jó kicsit fúj. (ez volt az első hiba) Ruha föl. Félcipő elég, eső csizma nem kell (ez a második hiba), van idom a Maján.
Indulás. Minden rendben, ahogy számítottam sehol senki, nulla forgalom, a Maja mint egy hajó (motorcsónak, jet-ski, stb.) hasította az úton álló(folyó) vizet csak úgy dobogott az idomon a felverődő víz. Na mindjárt kiérek a városból és kezdődhet a csatajelenet. De nem! Innentől nem a terv szerint haladt a "túra". Ugyanis a "kis" szél elég komoly volt. NAGYON KOMOLY. Ráadásul oldalról, így a star wars csatajelenetét elfújta a szél. És a félcipőmet és bokámat is eláztatta az eső. (oldal támadás, ha jól tudom nem volt a star warsban). Végig vitorláztam az utat, szép kitérőket téve a sávomban. Jobbos kanyar balra döntött motorral.(Azért ez nagyon ott volt) Még jó, hogy nem volt forgalom csak szemből, szép vízfüggönyt húzva maguk után. Ill. ekkor néztem a visszapillnatóba: hatalmas kocsisor mögöttem (szerencsére türelmesek voltak). Még javában, fogakat összeszorítva dacoltam az elemekkel amikor erős hiányérzetem támadt: nem csatoltam be a bukót! Ilyen hülyeséget, sosem jártam még így! Kezdtem szarul érezni magam! Útközben egy CB500-as jött szembe, örültem neki, hogy nem egyedül vagyok ilyen eszetlen.
Rájöttem: ez bizony nem motorozásra való idő!
Azért szerencsésen megérkeztem és így már könnyedén megírhattam kis "túra" beszámolómat. Ezután már csak a vissza út vár rám!
Jobb utat mindenkinek!

Nagyon jo hely,isteni finom a sutemenyuk,meg a latvanya is szep.Az arak is fura modon normalisak.Ja es lattunk par goldot.

Ez a Soltvadkert valóban olyan csúcs hely?
Én eddig mindig csak a Goldosoktól hallottam róla, de ha már a Majások is oda járnak, akkor egyszer ezt nekünk is meg kell látogatnunk!
Egészségetekre!

sany2 válasz a mix-ben

No mi meg szomszéddal hazaértünk rendben, némi kipuff biznisz után.Végre lehetett egyet motorozni.Várjuk Egert.Nincs is már oly soká.

Már megint lemaradtam !! (mint a gruppi sexről is)Ha viszont nagyon jól éreztétek magatokat, akkor gratula, és sárga irigység a részemről.Sajnos az időjárás nem hagy pihenni, elöntött, meg viharvert házakat,ingóságokat számolgatok kedvenc multim megbízásából.(nem írom le a nevét,mert belép még a fórumba is...)Vagy meggazdagszom most, vagy beledöglök a melóba.No ez csak ilyen Tiborcos panasz lett volna,de sok képet rakjatok fel a taliról.Zsolt,Zsuzsi ! Az új moci bevállt? Azt produkálja, ami várható volt tőle(jobban mene, kényelmesebb,vagy szélvédetebb, jobban pakolható?.A kérdés komoly,mert ebben is irigy vagyok)

Szerencsésen hazaértünk a mai soltvadkerti Korona cukrászda látogatásról, a végén hazaútban Százhalombatta és érd között pár csep esőt kaptunk, illetve a cukiban a fenséges sütik és fagyik élvezete közben észrevettünk, hogy kint egy kisebb záporeső, jéggel elvonult a motorjaink fölött, de mi is, és ők is megúszták Köszi még egyszer Gelilackónak, hogy megmutatta nekünk ez a paradicsomi helyet, megérte elgurulni odáig, és még az idő és az út is kellemes volt, nem beszélve kis csapatunkról! Aki nem jött sajnálhatja, felteszünk hamarosan pár képet, hogy fogalmatak legyen erről a csodaországról Soltvadkerten :) Zsuzsi és Zsolt

Yamaha Majesty Clubtalálkozó Debrecen – Vekeri tó 2010. május 22.

Kicsit késve indultunk Egerből, ennek következtében kicsit későn is értünk le a vekeri tóhoz, amit Guszti talált fel a csapat számára, mivel Tiszafüredet kis híján vitte a víz.
A csapat még (mint később kiderült) korántsem volt teljes, Imrusss nagyban főzött olyan beállással (beüléssel) amit én még nem láttam soha senkitől). Kényelmesen elhelyezkedett egy kempingszékben és onnan figyelte mi történik a bográcsban. Itt jegyzem meg, Lackó, nem kellett bele semmi, nagyon jól sikerült a pörkölt, mindenki szedett minyima kétszer. A lurkókat kivéve, mert Nekik nem nagyon jutott idejük ezekre a dolgokra. Guszti is ott sündörgött a „konyhában” és kivételesen nem tett tönkre semmit, mondjuk nagyon oda is figyeltek rá. Nem ok nélkül, majd Ő elmeséli hogyan is kell felgyújtani egy konyhát, meccsnézés közben… Én most találkoztam első alkalommal Samával, illetve az előbb említett urak feleségeivel. Mivel déltájban futottunk be, a pörkölt el is készült hamarosan. Már a tálaláson törtük a fejünket, mikor roppant ismerős, mit ismerős, ijesztő (nagykállói emlékek hajajjjjj…) hangra figyeltünk fel. Egyből mondtam is, ez, Orpi szirénája! S láss csodát, mit csodát, a két vagány pesti betyárt, Orpi mint rangidős és Lacus mint kergetős (Orpit kergette lefele hogy haladjon jobban) álltak a parkoló bejáratában. Elébük szaladtunk (mintha örülnénk, bár titkon mindenki azt számolgatta elég lesz-e a pörkölt?!), és üdvözöltük a két meglepetés manust, akik jó 130-as tempót nyomtak Gödöllőtől Debrecenig, az autópályán, az életüket is elunva. Azért aki pályázott már motorral, az tudja, ez felér egy kisebb hőstettel, de mindenképpen nemes cselekedetre vall részükről. Mindjárt ki is ütötték a nyeregből Viktort, mint legtávolabbról jövőt, aki „csak” 120 km-t motorozott. A mi 150 km-ünk nem számít, az autó nem pálya egy motoros találkozón.
Nos, az így teljessé vált csapat a kellő hátba veregetés és ismerkedés, bemutatkozás után letelepedett és alaposan bekajált. Itt kell megjegyeznem, hogy Imrusss nagyszerű szakács, remekelt a mai napon. Emésztés után fényképnézegetés, gépmustra, beszélgetés, majd szomorúkép készítés következett. Ezt felteszem a galériámba, de nem ma és nem holnap, mert sűrűn mennem kell dolgozni. Ezt már valóban szomorú „kép” követte, mert Viktornak indulnia kellett, és a „Gyúrunk Egerre!” felkiáltásokkal búcsút intettünk neki.
Nem sokkal később Orpi és Lacus is szedelőzködtek, elég messze kellett még motorozni. Bizony ezen a hétvégén igen nagy szerencse, hogy nem ázott el senki közülünk, bár kicsit később még dörgött is a fejünk fölött az ég, de eső nem esett.
Mivel kissé megcsappan a társaság letelepedtünk egy asztalhoz, ahonnan kisvártatva az ifjú népek kirángatták Imrussst és Gusztit, akiknek el kellett menniük csónakázni. Nos, Ők voltak a súly kérem, mert evezni az aprónépek eveztek, ahogy elnéztem, igen becsületesen.
Miután visszatértek, mivel az idő már 18 óra felé járt, mi is szedelőzködtünk. Könnyes búcsú, integetés és tűzz haza…

Nagyon jól sikerült a keleti régió kihelyezett őzpörköltözéssel egybekötött találkozója, elismerésem a szervezésért, és az árvízhelyzet okozta nehézségek elhárításáért. Minden nagyon patent volt, csak remélni merem, hogy a jól sikerült gelsei és debreceni talik után, Eger sem marad szégyenben!

Köszönet a rengeteg szervezésért Gusztinak és Imrussnak, az asszonyoknak hogy mindezt elviselik és mindenkinek aki emelte a rendezvény fényét a megjelenésével!

Fel, Egerbe!

A legnagyobb örömömre talán már hagyománnyá váló szezonkezdő összejövetelünkről ha már nekem kell írnom akkor talán a tanulságokra helyezném a hangsúlyt. A legnagyobb ellenségünk az idő volt . A társaság a városban fegyelmezetten, balesetmentesen és nagyon dekoratívan motorozott amit ezúttal is megköszönök. A teljes programot nincs értelme felsorolni, inkább dióhéjban a javítanivalókat. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a program közzétételére betartására. Mindenkinek írásban kézben, a szervező telefonszámával... A kezdéskor hangsúlyosan kihirdetni, ettől eltérés , saját progi, a szervező tudtával értesítésével. Más általános javítanivalót nem is tudnék kiemelni, mert úgy éreztem a társaság jól érezte magát, és nagyon élveztük az együtt motorozást. Ezúton köszönöm még egyszer a részvételt, és ígérem jövőre még élvezetesebb gördülékenyebb lesz a szezonkezdő hétvége.
Bátorítanék mindenkit a saját régiójában ha már 2-3 mocival összejöttök és csak egy órát guruljatok valamerre … Nagyon jó program.
Gyúrunk Egerre! Feco!

Gelsét híányolom!!!!!!!!!

Fecó-Te nem voltál ott?????

Üdv:Mindenkinek!
Nagyon örülünk,hogy sok motoros társat megismerhettünk sz.miklósi találkozón.Nagyon szimpatikus volt mindenki,bármit kérdezhettünk,odaadással válaszoltak.Nemis tudtuk elképzelni,hogy egy ilyen jól összefort csapatba fogunk bekerülni.Külön megköszönöm Talicskásnak a fenmaradó sapkát,amit nekünk adott.Persze majd nemtudom kivel kell eggyeztetni,hogy hova küldjük a sapesz árát.
Reméljük sikerülni fog nekünk is elmenni Gelsére hiszen egy nagyon jó klub talinak igérkezik.Ha időnk engedi és a majánkal nem lesz addig semmi gond akkor ott a helyünk.Mégegyszer nagyon örülünk mindenkinek!További jó hétvégét,szép időt!Balesetmentes gurulást!!!üdv:huricanék

Nincs mivel kiegészítenem, színes napunk volt!Műszaki hiba nélkül jobb lett volna , de hát így alakult.Külön örültem , hogy Orpival találkoztunk!!

Fecóval mi is egy majdnem jót gurultunk!
Találkoztunk Orpival és kedves nejével!
Majdnem elcsaltuk Orpit Dombóvárra, sebaj, majd legközelebb! Minden rendben volt, ettünk, ittunk, nem bánkódtunk!
A szél az rettenetesen nagy volt, a motorom /Gold/ ereje meg rettenetesen kicsi volt.
Hazaértünk, jó volt!
Legközelebb Majával megyek!

© satyapapa írta!

Egész jó lett a mai sz.miklosi tali kb 15-en voltunk.Idö klasz,3 órát dumcsiztunk.A Hagyba Tomi,kipufogója embertelenül jó.Protektor szaggató.
Megismertük Huricant és a kedves párját.A Talicskás, nem ünnepélyes keretek közt kiosztotta sapkákat.Köszönet neki ,és mindenki másnak akik ezt megoldották.
Az ujj elnök tizteletére ittunk egy nagyot,,,,,volna de ezt majd bepotoljuk.
Ettünk egy kis palacsintát. Satyamama alkotta a vézna társaságnak.
Örültünk egymásnak,és kár hogy másoknak nem volt alkalmuk eljönni.De potoljuk majd.

Kedves jó időre váró motoros társak! Az év elején már történt egy két gurulással egybekötött élmény veletek. Van akinek pozitív, sajnos van olyan is akinek nem. A mai nap nem volt sem túra, sem találkozó, még is úgy gondoltam hogy ebbe a topikba jegyzem le az eseményeket. A reggelünk úgy indult hogy Satyapapát és Satyamamát láttuk alma vásárlás közben, kis városuk elején. Mi, Moncsimmal őrült integetésbe kezdtünk, de Papiéknál még szemmel láthatóan erősen reggel volt. ( ezt Én 1 találkozásnak jegyzem. De csak ma.) A nap derekán ( még verőfényes nap sütésben) Botos Gyula és Hites társa Editke látogattak meg minket a majájukon. Majd tőlünk búcsúzva Tom testvérékhez indultak, enyhe hó szállingózás közepette. Pár óra elteltével, az M0 autóúton haladtunk kocsival, amikor a szemközti sávok egyikében Botos Snow Bike Gyulát és Botos Benzintyúk Editkét láttuk motoron hóembernek öltözve.( irgalmatlan erős havazás közepette) Még az autók is fokozott figyelemmel és kellő lassúsággal haladtak, hát még szegény Gyulánk. A kék színű motoros cuccukból semmi nem látszott, csak vakító fehérség és a sisakok plexijén egy egy kesztyű törlő nyom. Majd nem sokra rá, telefonon hív régi barátom ( GSX-R Attila) hogy látott egy őrült motoros párost a 0 son, majával, a szakadó hóesésben. Amikor le írtam neki hogy mik a motor és személyzete ismertető jegyei, hát dobott egy hátast. Apám, te az összes majestyst ismered? Kedves Gyula és Edit, a mai teljesítményetekért, és a higgadt meg fontolt vezetésért, meg a be vállalásért a zsír új gumikkal, emelem kalapom előttetek. Régen még ónos esőben is húztam a vasnak, ma már + 10 fok alatt nem ülnék rá. Remélem hogy 2010 december 01. -ig csak motorozásra erősen alkalmas időjárással áld meg minket az ég.

Elkészült a második Adria túra beszámolója is, itt található:

Robogóval az Adriára II...

Így a holtszezonban jól esik olvasgatni a különböző motoros túrákról a beszámolókat. Sok érdekes, képes leírást láttam a motorostura.hu oldalon.
Addig olvasgattuk, mint ihletet kaptunk megírni az Adria túráink fényképes beszámolóját, az első résszel (2008-as túra) készen vagyok, itt láthatjátok:

Robogóval az Adriára...

A túra teljes hossza 1832 km volt, a fogyasztás emlékeim szerint 3.2-3.4 körül volt. Indulás előtt az egyébként is esedékes olajcserén és a kissé kopott első gumi cseréjén kívül mást nem csináltunk, kora és km óra állása ellenére kiváló állapotban volt a kiscsikó. Olajfogyasztása gyakorlatilag annyival volt több, mint máskor, hogy a felső nívóról az alsóra általában 3000 alatt fogyott, ezen a túrán 2000 alatt jutott ide. Később hazai viszonyban visszaállt az olajfogyás, de itthon nincsenek is olyan emelkedők, meg hozzá 30 fokos hőmérséklet. Természetesen a túrát Feleségemmel együtt teljesítettük és szerintem is lényeges, hogy legyen kommunikáció az utassal, mi tulajdonképpen végig kommentáljuk egymásnak a látnivalókat, ami azért is hasznos, mert én időnként lemaradok erről-arról.

Köszönöm a pest-és környéke motoros különitményének hogy Grisa felvezetésével álmos kis lakhelyemet ma délután lerohanta.Bár kint ülve a kapu elött már tudtam hogy látogatóim lesznek,de erre a létszámra nem voltam felkészülve (BÁR ÓRIÁSI öröm volt számomra))A majesty áradat áthömpölygött a településen,a tyukok és ebek reszketve bujtak óljaikba,pláne mikor Orpink szokásos és nélkülözhetetlen hang arzenálja beleharsant a délutánba.A mindig vidám és beszédes társaság hamar belezökkent megszokott ritmusába melyet kis feleségem ( satyamamma ) néha egy egy Egri bulit tartalmazo DVD lemeze szakitott meg,Melyet nagy szeretettel készitettünk el.Mikor is Zsolt&Zsuzsi korgó gyomra átszürödött a zsivajon ,e kedves kis banda hip-hop elporzott udvarombol.Alig másfél óra alatt a viszhangok is elcsendesedtek.A Bodri Kutya elöjött az ólbol, a macska is lejött a fárol és nyugodtan befalta a délelött fogott egeret.
Nagyon Köszönjük hogy eljöttetek.
Satyapapa&Satyamama

Üdv. Mindenkinek ! Nagyon jó volt a gurulás , csak kicsit fázós , utána még kimentünk Leányfalura , ahol hétágra sütött a nap és kellemes meleg volt / főleg az ablakból nézve /.

Jelentem a mai gurulás 10 óra körüli találkozóval kezdödött a Florián térnél.Satyapapa, és satyamama kocsival, Grísa, és Moncsi szintén kocsival, és nagy meglepire Blade is eljött, hogy lássuk egymást, de gurizni nem tudott jönni. Botos Gyuszi, és felesége, Edit beválalták a motorozás velem együtt. A túra egy kis erdei sétával folytatodott valahol Solymár környékén, innen irány a Kopár csárda ahol jót kajáltunk, beszélgettünk, kb 1/2 3-kor mindenki amerre lát. Röviden ennyi a mai Pilisi guriról.

Őszi egri találkozó 2009.09.26-27.
Elsőnek Zsokéék futottak be, amin nem kicsit lepődtem meg. A kisfejszét köszörültem a garázsban (amit SatyPapa az első suhintás után félretett és elővette az Orosz többrészes túlélőkészletébe tartozó rozsdásodásra igencsak hajlamos fejsze kinézetű vasdarabját) mikor megcsörrent a telefon, hogy:
- No, itt vagyunk a Botaxnál, de hol a fogadóbizottság?! Hát bizony a fogadóbizottság kicsit el volt úszva, de azért sikerült levadászni a kicsit később érkező SatyaPapát és Erikát, akik csak a Mátrán keresztül jöttek a kanyarok miatt. A hétvége legnagyobb vesztese SatyaPapa volt, aki a motort kénytelen-kelletlen félre kellett tegye a csapat minden tagja kedvéért, amit nem lehet eléggé kihangsúlyozni és megköszönni. De legalább kocsival kanyargott egy kicsit, ha motorral nem is tehette!
Szóval irány a Botax, tűzrakás, (fejszém eldobása : - Mi ez a szar?! – kérdő mondat kíséretében) majd főzés beindítása. A nap részleteit a videón megnézhetitek, magáért beszél. Akik már voltak ilyen találkozón, azok a részletekkel is tisztában vannak, nincs mit mesélni még róla, no meg nem is illik. Az maradt ki hogy sajnos Talicskásék, Majamanék, és Imrusss sajnos még az éjszaka folyamán (kb 22. órakor) elindultak hazafelé, mert a másnapi programjuk kötött volt. Akik maradtunk, jól szórakoztunk!
Vasárnap 10 óra felé felbandáztunk anyósomékhoz a kislányommal, majd nekivágtunk a Bükknek. Szép az út és már jó is, javítják még ugyan, de a Heves megye tábláig már kész, és föntről is dolgoznak Lillafüred felől. Lillán elváltunk Topitól, Passattól és Tytitől. Nagyon jó, hogy Ők is velünk jöttek, én nem is reménykedtem benne.
Itt bevetettük magunkat a Bükk sűrűjébe, nem tudom elmesélni. Csodálatos látvány, egyik oldalról a hegyek, másikról a szakadékok. Elmondhatatlan, félelmetes és felemelő a táj. Ahol kilátni a fák között, valami csodálatos látványban részesül az ember. Átmentünk Mályinkán keresztül Szilvásváradra, majd Bükkmogyorósd felé föl Ózdig. Innen vissza Pétervására felé majd le a 24-es főútra és be a Mátrába. Parádon a Pannónia parkban pihenő, majd a hegyi szakasz következett. Átkarikáztunk Mátrafüreden és Gyöngyösön váltunk el a Társulattól.

Nagyon jó két nap volt, nagyon szép időjárással. Még egyszer köszönet a Szakácsoknak, akik feláldozták idejüket erre a délutánra, (legközelebb is ugyanez legyen a menü, mert nekem nagyon ízlett) és mindenkinek aki el tudott jönni! Külön köszönet a Maxirobogósoknak, Vivcynek, Zitának, Zsokénak és Attila der Hunnak aki igencsak emelte a délután fényét, igazából nem is esteledett be, csak mikor Ők elindultak… Főleg Attila miatt persze, mint látható…

Szóval csak egy baj van ezekkel a bulikkal, mégpedig hogy egyszer véget érnek. De hogy a tavalyi jelszót idézzem: Halál a húsvéti nyúlra!

"KÉK" túra 2009 08 29
Nem vagyok a fogalmazás mestere,de azért megpróbálom leírni a kétnapos Kirándulásunk momentumait!
2009 08 28:kényelmes tempóban elindultunk Gyöngyösre,ahol a megbeszéltek szerint találkozunk Tamással. Mivel ez volt Majám első igazi nagy útja,kicsit aggodtam hogy lesz-e gond vele!? Ezért biztos ami biztos alapon 3 megállót iktattam be,ezzel is kímélve a gépet.No meg persze dohányosok vagyunk,tehát cigiszünet is kell
Alig több mint 3 óra alatt megérkeztünk Gyöngyösre,ahol találkoztunk Tamással,kedves feleségével,és nem utolsó sorban Bélával akiben szintén egy nagyon szinpatikus embert ismerhettem meg. Tamás javaslatára a Mátrán keresztül célba vettük Eger válosát,Hiszen ott foglaltunk szállást. Még soha nem motoroztam ezen az útvonalon,és meg kell hogy mondjam maradandó élmény volt nekem,és nejemnek is Útközben megnéztük a Siroki várat is. Nagyon szép látvány!Itt Veszprém megyében is vannak hegyvidékes tájak,de a Mártának a nyomába sem léphet! Azok a szerpentinek fantasztikusak!!!
Miután megérkeztünk Egerbe,elfoglaltuk a szállást.Lepakoltuk a motyót,gyors zuhanyzás,némi élelmiszer vásárlása másnapra,stb...
Tamásék meghívtak minket a lakásukba,vacsira egy isteni finom lángosra Ezután a szépasszony vőlgy meglátogatása,és finom borok kortyolgatása,majd a város néhány nevezetességeinek megtekintésével lezártuk a pénteki napot
Szombat:
Találkozás Eger OMV kútnál,ahol újabb clubtagot ismerhettünk meg Gyurma személyében,aki szintén a párjával érkezett.
Elindultunk Gyöngyösre.Útközben meghízott a kis csapat további 4-5 motorral,így vágtáztunk be a célállomásra,ahol találkoztunk Bélával és a maxisokkal.
Megindító látvány volt,mikor megérkezett a Budapestről indult "különitmény"(kb.150-200 moci egyszerre)
12:00-kor megindultunk Kékestetőre. Kb.7-800 motor,rendőri felvezetéssel. Az első sorban egy csajszi,aki Pécsről érkezett 50cmm-es robogóval hogy Ő is leróhassa tiszteletét az elhunyt motorosoknak!
Fent a "csúcson" eszméletlen szép a kilátás! Jó alaposan megnéztünk mindent,és nagyon jókat beszélgettünk. Mindent összevéve csúcs szuper kirándulásban volt részünk!!!
A közelgő rosszidőre való tekintettel búcsút vettünk egymástól,és hazafelé vettük az irányt.Viszonylag szerencsésen megúsztuk,mert csak Budapest vége,és az Érdi lehajtó között kaptunk egy kis esőt. Persze elötte azért megfogtuk mi is az M3-on felborult munkagép okozta elterelést. Cirka 3/4 órás kitérő után visszatértünk az autópályára,és go home!
18:00-ra szerencsésen hazaértünk.Kellemesen elfáradtunk! A hátsó felünk most kezdi visszanyerni az eredeti formáját.(kockásra ültük)
A végeredmény: 2 nap alatt 600km.,(ami leginkább Asszonykámat viselte meg,hisz Ő még "kezdő" a motorozásban) és egy nagyon szép, élménydús kirándulás.Ebben nagyon nagy szerepe volt Tamásnak,és kedves családjának!!! Köszönjük szépen!!!
Igyekeztem mindent leírni,ha valami fontos kimaradt, elnézést!
Tamás! Az én gépelési "tehetségemmel" képzelheted hogy mennyi ideig tartott mindezt leirni!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHH

Ma megejtettük a MOTaMOT alapítvány álltal szervezett "KÉK-túra" nevű, minden elhunyt motoros emlékére rendezett túrát.
Szombaton 11óra előtt találkoztunk Maxis barátainkkal, akik már javában bújtak az egyik Atlantic motorterében mivel a gép fújta a vizet pedíg nem is gőzös. Sikerült ideiglenesen megoldani a problémát így csatlakoztunk a szép számmal gyülekező megemlékező társasághoz. Legalább 700-an jöttünk össze, de nagytestű robogóval csak a Maxisok, és mi hárman képviseltettük magunkat, úgyhogy jövőre tényleg jó lenne egységesen megjelenni, mert voltak olyan motoros klubbok akik szépen egységesen álltak fel. Így ha jól számoltam összesen 7 nagytestű robogó jelent meg, ezen kívül egy 400-as Burgit láttam.

Pontban délben rendőrségi felvezetéssel indult a konvoj Kékestetőre. Rendezetten, de cseppet sem halkan tettük meg az utat. A legnagyobb hanggal talán akkor voltunk, mikor a Mátrafüred és Mátraháza közötti szakaszon elhaladtunk egy gyermeküket gyászoló, mementó mellett álló idősödő házaspár mellett. Ott szólt minden ami a dudákon, és a csövön kifért. Sírva integettek. Ha a gyermekük élne, biztosan közöttünk motorozna.

Kékestetőn egy nagyon szép, kerek műsorral emlékeztek meg a MOTaMOT-osok, csak elismerően lehet róluk nyilatkozni. A megemlékezés után az emlékműnél koszorúzás volt, majd mindenki saját tempójában hazafelé vette az irányt.

Köszönöm Juhász Bélának, Gyurmának és Erikának, Mecsusznak és Zsuzsinak, hogy mélóképpen képviselték a Yamaha Majsety Clubot a rendezvényen. Jövőre meg kéne jelennünk sokkal komolyabban, mert a nagytestű robogók elvesznek a motorok között!
Pedig itt vagyunk mi is! Jövőre Veletek ugyanitt!!!!!

Kékestető kéktúra! Szép volt megvolt de ezt látni kell kb 700 motor én ott voltam:)

Sziasztok, előkerültünk a szokásos évi nagy motorostúránkról Anyával. Idén Horvátország déli részét fedeztük fel, 12 nap közel 3000 km. Első nap Magyarországon, majd a második napon
Harkány felé mentünk ki, a Szerb határ mentén Sisak városon keresztül a Plitvicei tavakig. Megdöbbentő a rengeteg szétlőtt, elhagyott ház, a szegénység látványa az úton. Ezzel szemben a tavak és a nemzeti park, a kemping nemcsak mint természeti adottság gyönyörű, hanem mint turisztikai szolgáltatás is európai szintű. Innen Senj-be mentünk, ami elvileg kb. 100 km a tavaktól, de a GPS jóvoltából sikerült egy olyan "rövidítésbe" keveredni, ami egy 30 km-es szakaszon murvás földútként egy nagyobb, felszedetlen aknamezőn vezetett keresztül. Az erdőben 10-15 méterenként tábla, hogy ne térj le a földútról. Senj-ben csak egyet aludtunk, tavaly már felfedetük a várost, másnap Trogirig kanyarogtunk, végig a tengerparton. Nem akarom, hogy csorogjon a nyálatok, de a gumi teljes futófelülete pormentesre kopott. A lábtartó csak azért nem ért le, mert a dobozok addigra elkoptak volna :)
Trogir gyönyörű mediterán óvárosában nagyot sétáltunk este, másnap Split-be portyáztunk. Ha lehet a látványt fokozni, akkor ez a római kortól kezdődően újabb és újabb építészeti korok lenyomatát együtt bemutató óváros ezt nyújtotta. A következő etap Dubrovnikba vezetett, oda felé Ploce-ból komppal átmentünk Trpanj-ba, a Peljesac szigeten végiggurulva értük el a legdélibb Horvát várost. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezeket a városokat, példa értékű, ahogy a kimondottan szépen helyreállított műemlékeket bemutatják. (pl. tisztaság, udvariasság; mindenhol, mindenről számla, annyiról, amennyi a mindenhol megtalálható árlapokon fel van tüntetve; tiszta és ingyenes illemhelyek folyékony szappannal, papírtörölközövel...).
Ajánlani tudjuk a privát kempingeket, sokkal családiasabb hangulattal és olcsóbb árakkal várják az utazókat. Visszafelé egy menetben Senj-ig, Zadarban csak egy rövid megállóra maradt idő, talán majd máskor részletesen be tudjuk barangolni. Ez kemény nap volt, kb. 550 km szerpentin végig a tengerpertot követve, elég erős szélben, ami minden pillanaban máshonnan fújt, így vagy támasztotta a motort a kanyar elején, majd kifelé a kanyarból lenyomni igyekezett, vagy fordítva, esetenként össza-vissza, ahogy kavargott a sziklák között. Másnap pihenő Senjben. Az utolsó előtti napon visszajöttunk Szigetvárig és ma érkeztünk haza. Nagyon szép és tanulságos út volt. Gondunk az autósokkal csak a Magyar szakaszokon volt, de ehhez már szokva vagyunk. A tengerparton rengeteg robogó van, kicsik és nagyok is, de inkább Olasz gyártmányok, régi 250-es Maját csak egyet láttunk, 400-ast néhányat, Burgmant talán többet. A túristák által látogatott helyek nagyon rendben vannak, de, ha elhagyod a frekventált helyeket, még láthatóak a háború nyomai. Teszek fel néhány képet a galériába, és igyekszem átolvasni az itthon történteket a fórumban.

2009.08.21-22. Badacsonytördemic. A családom és az én számomra is egy élmény volt. Félve indultunk, hisz idegeneknek éreztük magunkat. Nagyot tévedtünk! Köszönjük a baráti fogadtatást. Igazán jó volt Veletek lenni arra a kis időre!
Még több ilyet!!
Mészi

Legyen az első Zoli beszámolója, mindenki kikeresheti és bemásolhatja a saját beszámolóit. Csak annyit kérek hogy a dátumot tegyétek már fel és a pontos helyszínt! A válaszokat, reakciókat a MIX, vagy a Talik rovatba tegyétek meg!