Sziasztok, megjöttünk az idei második túránkról, ismét a Balkán volt a cél.
12 nap alatt háztól-házig 2501 kilométer és rengeteg élmény, amihez több klubtársunk segítségét szeretném megköszönni, az anyagbeszerzésben Majaman Tibinek, a motor felkészítésében Satyapapának. Az ő segítségük nélkül esélytelen lettem volna, indulás előtt rendkívül kevés időm volt és sok munka volt a motoron.
Gumikat kellett cserélni, mert a hátsón már szöveten jártam, kuplungot kellett cserélni, mert már repedezett volt (Fáy Tibit innen is csókoltatom a ködös Albionban a ferrodolozásért), olajat, légszűrőket és variátorszíjat, mert a csere ideje a túra kellős közepére esett volna. Öreg Satya remek munkát végzett, nem volt semmi gond a motorral, pedig igencsak megkínoztuk. Szintén a felkészítéshez tartozik, hogy a meredek hegyi szerpentinekhez (itt-ott terepmotorozáshoz) idén könnyebb, 12 grammos Malossi görgőket tettünk be, ami rengeteget javított az alacsony sebességtartomány dinamikáján.
A túra útvonaláról és az élményekről teszek fel néhány információt, hátha valaki kedvet kap felfedezni az "ezerarcú Balkánt", ami nemcsak a sok nemzetiséget jelenti, hanem a természeti környezet rendkívüli változatosságát is.
Idén is Dunaújvárosig mentünk a nulladik napon, majd vasárnap elindultunk Eszék felé a 6-os úton. A borongós idő Eszéknél esőre váltott, amit ugyan néhányszor napsütés szakított meg, de azért szinte egész nap végigkísért. Srebreniknél ettük meg az első csevapcsicsánkat, sajnos annyira esett az eső, hogy a várat kihagytuk. Tuzla felé tovább egyre izmosabb szerpentineken haladtunk, igencsak vigyázni kellett, mert az aszfalt erősen csúszós volt.
Nem tudni milyen okból, de a GPS mintegy 100 kilométerrel Visegrad előtt letérített a főútról egy igencsak sokadrangú, kb. egy autó széles útra...
...hogy azután ilyen látvány táruljon elénk:
Sajnos a közelmúlt háborúja rengeteg áldozatot szedett, a falu méretéhez képest rengeteg sír van, egy emléktábla szerint 1992.06.04-én 45 új sírt kellett ásni.
Az út továbbra is keskeny, de legalább meredek, a 15-16%-os emelkedő teljesen hétköznapi, a visszafordítók olyan szűkek, hogy magad mellé kell visszafordítani a felpakolt motort két személlyel, úgy, hogy a fordulat ne essen le, mert nem tudsz felmenni és a kuplungot is leégeted.
Estére megérkeztünk Visegradra, és az időjárás is megkönyörült rajtunk.
A szállás remek apartman, törökös kávéval fogadtak a háziak, miközben "jót" beszélgettünk, mi nem tudtunk bosnyákul, ők nem tudtak magyarul, angolul se, ezért maradt a mindkettőnknél erősen megkopott orosz.
folyt. köv.
"Ez itt a bölcsesség helye..."
Last edit: 2017 szept. 21 21:49 by M. Zoltán.
a végén a szmájlik azért elég egyértelműek voltak.
