Túrák, találkozók beszámolói

Montenegro fővárosában Pristinában érdekesen keveredik a régi és az új, a vallás, a hagyomány és az ultramodern. Nem túl nagy város egy kisebb medencében a rengeteg hegy között, borzasztó közlekedéssel.

Zabljakból Budvára menet először a Tara folyó völgyében vezet az út:



Aztán megmászva egy másik vízválasztő hegyet...:



...ismét egy folyó völgyébe kerüljünk, és ez így ment Pristináig, fel a hegyre-le a folyó mellé és megint, és megint...



Kedvencem ez a "motorosbarát" szalagkorlát pótlék, ami a volt Jugoszláviában igen elterjedt. Ezek mellett időnként tériszonyom volt.

Zotya-- ezek az élmények minden pénzt megérnek,Gratula,,,,Nem szabad kihagyni...Hosszú hetekig, hónapokig érezzük a látványok hatását.. Idén már 3 alkalommal jártam ilyen helyeken..Most pedig Sziciliába megyünk,,, sajna most motor nélkül....
A jövő év juniusában mi két és fél hétre megyünk a dolomitokba MOTORRAL járjuk majd be a hegyi szerpentineket..Alig győzöm kivárni.. Néhány Yamaha Majestys barátom is velünk jön..

Zoli, szép túrátok volt ! A bátorításhoz annyit , hogy én már azt is nagy előrelépésnek tartanám, ha egyszer össze tudnánk hozni pl. egy hosszúhétvégés, mondjuk 4 napos isztriai gurulást. (az EIT-en beszélgettünk-álmodoztunk róla).

Csak bátorítani tudok mindenkit, addig menjetek, amíg nem rontja el őket is a turizmus. Lassan haladok a képek feldolgozásával, ha bírjátok még teszek fel, még csak a harmadik napnál járunk a 12 napból. Ha sok, szóljatok.

Zoli!
Nem semmi túra, csodálatos élményekben gazdag motorozás lehetett.
Be vallom esz bennünket a képek láttán a sárga irigység,de már a jövő évi motorozást mi is tervezzük Katikával.Nagyon jó kedv csináló volt a beszámolód, élvezettel, és csodálattal néztük a fotókat.
Le a kalappal előttetek,

Néhány kép a Durmitor nemzeti parkból a kopár oldalról:





és a Susice kanyon, amin átvezet az út, az egyik oldalon lassan leereszkedsz, a túloldalon meg nyomjad neki, mert nem megy ki. A kanyarokban sok hely nincs, érdemes szűken venni mert, ha elméred elég nagyot ugratsz lefelé:

Zolikám!
Köszönjük a képes beszámolót,szép túrátok volt,le a kalappal előttetek!

Remélem nem túl terjengős, de nem titkolt szándékom kedvet csinálni másoknak is, induljatok bátran hosszabb túrákra, a környékünk tele van izgalmas látni valókkal. A Maja túrázáshoz ugyanúgy alkalmas, mint más "igazi" motorok és ráadásul több a pakolóhely.

Zoli, ez a folytatásos túra beszámoló olyan, mint Orpi és Zoli videói.
Az ember várja a következő fejezetet.
Szép túra lehetett nagyon!

Satya, biztos, hogy jó volt az olaj, meg az Orpi-féle görgő, mert erőben nem volt hiány, pedig igény az volt rá, ahogy látjátok. Kicsit mi is olyanok vagyunk, mint a ma divatos expedíciók, komoly csapat áll mögöttünk!

Végül estére megérkeztünk Zabljakba, egy nagyon hangulatos kis városka, nyáron a túrázók, télen a síelők lepik el. 1450 méter magasan fekszik, innen csak felfelé vezet út a nemzeti parkba.





Azért legelésző tehén a városban is előfordul, de a rend éber őre helyreteszi a dolgokat:



A vendéglátás európai színvonalú, hangulatos kis éttermek vannak, az otthoninál olcsóbb árszínvonalon:

Elhagyva a Piva völgyét, magasabbra kapaszkodunk, a táj teljesen megváltozik, jönnek a magashegyi legelők:

Megkönnyebbülés volt leérni a határfolyón átvezető hídhoz, utána a montenegrói oldalon ismét jó minőségű, kétsávos úton haladtunk, ismét megannyi alagúton keresztül.



A határ után a Piva folyó nem kevésbé izgalmas kanyonjában folytattuk az utat, a fotón a fa mögött egy híd látható, azon vezet át az út, most egy kicsit a másik parton, szintén a sziklafalon kanyargó úton:



...hogy aztán egy duzzasztó gát tetején menjünk át a másik oldalra (ott nagyon lent is vezet út, meg lehet nézni alulról is a gátat.



A felduzzasztott rész, meg így néz ki, több tíz kilométeren keresztül:



(Bocs, hogy csak ilyen folytatásos teleregényként tudom feltenni, de meló mellett lassan haladok a fotók feldolgozásával.)

A városnézés után elindultunk Zabljakba, először a Drina folyó mentén egy elég jóminőségű úton:





Aztán elfordult a folyó a főút mellől és egy hídon átmentünk a Montenegro határa felé vezető útra, tovább a Drina mentén, egyre magasabban:



és egyre nehezebben járható úton, ami zömmel egy autó széles, de ahol szélesebb egy kicsit, ott legalább nincs rajta burkolat. Mivel ez E számos útvonal és határátkelő van rajta, ezért kamionok is járnak rajta, ami itt ott elég para, egyszerűen nincs hova lehúzódni, egyik oldalt a szikla, mellette a kamion, a maradék fél-egy méteren manőverezel, melletted az esetenként bitang mély kanyon:

Zolikám,,, örömmel segítettem... Remélem a spéci olaj amit hoztam, az is sokat számított. Nagyon szívderítő hogy rengeteg élményben volt részetek , és a csodásra sikerült túrához egy cseppet hozzájárulhattam.
Nagy érdeklődéssel olvasom az úti beszámolódat..Hajrá....

Eddig nagyon király a beszámoló,szépek a fotók!
Jó húzós túra lett,örülök hogy a Maja jól viselkedett.
Várom a továbbiakat.

jasa írta:

Ne tettesd magad ....hát csak azt jelenti, hogy én is megdicsértem a videjódat / a magam módján / a végén a szmájlik azért elég egyértelműek voltak.

Jól van na...
Köszi szépen.

Visegrad kis város a Drina partján:




Híressége a török korban épült híd:



valamint a város szigetének csúcsán Emir Kusturica mentorálásával épül egy városnegyed, Ivo Andric szerb író Nobel-díjas Híd a Drinán című regényéből merített ötlet alapján. Olyan, mintha műemlék városrész lenne, de tulajdonképpen még most is építik. Mindenesetre a híd mellett a második leglényegesebb látványossággá nőtte ki magát.





folyt. köv.

Sziasztok, megjöttünk az idei második túránkról, ismét a Balkán volt a cél.

12 nap alatt háztól-házig 2501 kilométer és rengeteg élmény, amihez több klubtársunk segítségét szeretném megköszönni, az anyagbeszerzésben Majaman Tibinek, a motor felkészítésében Satyapapának. Az ő segítségük nélkül esélytelen lettem volna, indulás előtt rendkívül kevés időm volt és sok munka volt a motoron.
Gumikat kellett cserélni, mert a hátsón már szöveten jártam, kuplungot kellett cserélni, mert már repedezett volt (Fáy Tibit innen is csókoltatom a ködös Albionban a ferrodolozásért), olajat, légszűrőket és variátorszíjat, mert a csere ideje a túra kellős közepére esett volna. Öreg Satya remek munkát végzett, nem volt semmi gond a motorral, pedig igencsak megkínoztuk. Szintén a felkészítéshez tartozik, hogy a meredek hegyi szerpentinekhez (itt-ott terepmotorozáshoz) idén könnyebb, 12 grammos Malossi görgőket tettünk be, ami rengeteget javított az alacsony sebességtartomány dinamikáján.

A túra útvonaláról és az élményekről teszek fel néhány információt, hátha valaki kedvet kap felfedezni az "ezerarcú Balkánt", ami nemcsak a sok nemzetiséget jelenti, hanem a természeti környezet rendkívüli változatosságát is.

Idén is Dunaújvárosig mentünk a nulladik napon, majd vasárnap elindultunk Eszék felé a 6-os úton. A borongós idő Eszéknél esőre váltott, amit ugyan néhányszor napsütés szakított meg, de azért szinte egész nap végigkísért. Srebreniknél ettük meg az első csevapcsicsánkat, sajnos annyira esett az eső, hogy a várat kihagytuk. Tuzla felé tovább egyre izmosabb szerpentineken haladtunk, igencsak vigyázni kellett, mert az aszfalt erősen csúszós volt.



Nem tudni milyen okból, de a GPS mintegy 100 kilométerrel Visegrad előtt letérített a főútról egy igencsak sokadrangú, kb. egy autó széles útra...



...hogy azután ilyen látvány táruljon elénk:



Sajnos a közelmúlt háborúja rengeteg áldozatot szedett, a falu méretéhez képest rengeteg sír van, egy emléktábla szerint 1992.06.04-én 45 új sírt kellett ásni.



Az út továbbra is keskeny, de legalább meredek, a 15-16%-os emelkedő teljesen hétköznapi, a visszafordítók olyan szűkek, hogy magad mellé kell visszafordítani a felpakolt motort két személlyel, úgy, hogy a fordulat ne essen le, mert nem tudsz felmenni és a kuplungot is leégeted.



Estére megérkeztünk Visegradra, és az időjárás is megkönyörült rajtunk.



A szállás remek apartman, törökös kávéval fogadtak a háziak, miközben "jót" beszélgettünk, mi nem tudtunk bosnyákul, ők nem tudtak magyarul, angolul se, ezért maradt a mindkettőnknél erősen megkopott orosz.

folyt. köv.